Előzőleg készítsünk fél adag Szójatepertőt az I. fejezetben ismertetett módon. Helyezzünk be egy normál, azaz 4 mm lyukátmérőjű tárcsát a húsdarálóba, és hajtsuk át rajta a meleg tepertőt. Vigyázzunk, hogy ne pirítsuk túl és ne hagyjuk lehűlni, mert olyan kemény lesz, hogy nem lehet ledarálni. Utána 15 dg gombát folyó víz alatt alaposan mossunk meg, szeleteljük fel, és kisebb darabokra metélve 3 dg vajon süssük meg. Közben fél diónyi vöröshagymát vágjunk apróra, és a megpirult gomba közé keverve dinszteljük üvegesre, majd adjuk a hagymás gombát a szójapéphez. Szórjunk rá fél mokkáskanál sót, egy csipet őrölt borsot, jól keverjük össze, és tegyük félre. Ezután 40 dg csőtésztát törjünk ketté, és az előzőekben leírtak szerint sós, olajos vízben főzzük ki. Amíg a tészta fő, reszeljünk le 12 dg parmezán sajtot. A kész tésztát szűrjük le, és leöblítés nélkül helyezzük 1 dg olvasztott vajra. Lassan melegítve, finoman dolgozzunk bele 1 púpozott evőkanál paradicsompürét, majd apránként rászórva tegyük hozzá a sajt felét. Végül kisebb adagokban morzsoljuk rá a gombás szójapépet, és tálaló villával jól összekeverve, melegen fogyasszuk. Előtte a maradék sajtot egyenletesen elosztva szórjuk a tányérokra kiszedett meleg tésztára.
Télen előmelegített tányérokba szervírozzuk, hogy ne hűljön ki a makaróni. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a tányérokat tálalás előtt fél órával felrakjuk a fűtőtestre. Ha ez nem lehetséges, akkor lángterelő felett lassú tűzön is felmelegíthetjük őket. Ezt a módszert más tésztáknál is célszerű alkalmazni. Hűtőszekrényben tároljuk. Szójás makarónit csak szükség esetén készítsünk előre, mert a kifőtt tészták általában frissen a legfinomabbak, és ez különösen vonatkozik erre az ételre.