24 fej salátát tisztítsunk meg, majd szedjük szét leveleire, és a vastag ereket vágjuk ki. (Aki a ropogós salátát kedveli, előzőleg rakja a salátafejeket polietilénzacskóba és légmentesen lezárva kb. 10 percre tegye a hűtőbe.) A zsenge salátaleveleket erős vízsugár alatt mossuk meg, majd összefogva vágjuk kb. kétujjnyi széles szeletekre. Utána 8 dl vízbe keverjünk 4 púpozott kávéskanál szőlőcukrot, 2 kávéskanál sót, és 6 evőkanál (0,8 dl) almaecetet. Forgassuk bele a leveleket, és hagyjuk ázni kb. negyedóráig. Salátástálra kiszedve, és kevés lével leöntve tálaljuk. Sokan dresszinggel meglocsolva fogyasztják. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a kész salátára rácsurgatunk személyenként 1 kávéskanál hidegen sajtolt olajat (pl. olivaolaj, kukoricacsíraolaj, szezámolaj, tökmagolaj). Még finomabbá tehetjük különböző franciás dresszingekkel. Ezek a sűrűbb öntetek a finomított olajon kívül többnyire mustárt, tejfölt, reszelt hagymát, borecetet és különféle fűszereket tartalmaznak. Legnépszerűbb közülük a vinagrette mártás. A dresszing egyébként nem csak tartalmasabbá teszi a salátát, hanem a benne levő olaj elősegíti az Avitamin szervezetbe való felszívódását is. A fejes salátát mindig frissen fogyasszuk. Ha csak dresszinget teszünk bele, előtte egy tiszta konyharuhával itassuk fel a salátáról a nedvességet, mert a vizes levelekről lepereg a mártás. Amennyiben két napra készítjük, akkor mind a megmosott és összevagdalt salátaleveleket, mind pedig a salátalevet illetve a dresszinget különkülön helyezzük a hűtőszekrénybe, és csak a fogyasztás előtt keverjük őket össze.
Hasonló módon készíthetünk ízesített salátát a kissé kersernyés ízű endíviából és cikóriából, a zamatos galambbegyből, kötözősalátából, porcsinból, metélősalátából vagy tépősalátából is. A fel nem dolgozott saláta tovább megtartja frissességét, ha nem hűtőszekrényben, hanem az éléskamra kövezetén tároljuk. Egy hétig is friss marad, amennyiben a szárából éles késsel levágunk néhány millimétert, és ráültetjük egy vízzel teli tányérra. Előtte azonban a leveleket spricceljük be hideg vízzel, és a fonnyadt részeket távolítsuk el róla. Igen finom és pikáns ízű lesz a fejes saláta, ha kevés zsázsát is keverünk közé. Mellesleg a tormához hasonló ízű zsázsa a metélőhagymával megegyező módon, jól használható még vajas kenyér és szendvicsek változatosabbá tételére is. Előnye ennek a zöldségnövénynek, hogy télen cserépben is hajtatható. Az elvetett zsázsamag néhány nap múlva kicsírázik, és 1 hét után már fogyaszthatók is a zsenge levelek.
Szintén kiváló salátaízesítő a vízitorma. Rendkívül átható, friss borsra emlékeztető aromája miatt önállóan ezt a salátát sem fogyasztják. Különleges zamatú salátaalapanyag az ánizsillatú venkel levele. Ennek az édes vagy gumós kömény néven is ismert növénynek a levelén kívül a gumójából is készíthetünk salátát. A megtisztított és meghámozott gumókat pároljuk puhára, és vékony szeletekre vágva áztassuk a salátalébe. Ebben az esetben a fenti lémennyiség negyede is elegendő. Egyébként a termése, azaz a magja is jól használható a konyhában ízesítés céljára. A venkelmag édeskömény néven a mediterrán országok kedvelt fűszere. Az édeskömény ugyancsak ánizsra emlékeztető, de csípősebb aromájú változata a római kömény, ami már a régi görög és a római konyhának is jól ismert fűszere volt.