142. Szójás Stefánia vagdalt


Előzőleg készítsünk egy adag masszát a Gombás szójafasírtnál leírt módon, majd sós vízben főzzünk meg 4 tojást. Egy nagyobb húsvágó deszkát egyenletesen hintsünk meg zsemlemorzsával, és terítsük szét rajta a nyers masszát. Hámozzuk meg a tojásokat, és hosszában egymás mellé rakva tegyük a kb. 20×20 cm méretű fasírtmassza közepére. A szorosabb illeszkedés érdekében előzőleg vágjunk le a tojások végéből 0,5 centiméternyi darabkát. Utána a massza két szélét göngyöljük rá a tojásokra úgy, hogy a burok hézagmentesen záródjon. Két rósejbnisütő kanállal vagy tortalapáttal alányúlva, óvatosan helyezzük a töltött vagdaltat egy kisebb méretű kiolajozott tepsibe, kenjük meg a tetejét és körben az oldalát 1 felvert tojással, majd közepes tűzön süssük kb. 25 percig, amíg a teteje világos pirosra pirul. Kivétel után a kifolyt olajat locsoljuk a tetejére, hogy ne száradjon ki. Amikor langyosra hűlt, vágjuk kb. 2 cm vastag szeletekre, és rósejbnisütő kanállal óvatosan kiemelve, párolt rizzsel, hasábburgonyával, serpenyős burgonyával vagy főzelékekhez feltétként adva fogyasszuk. A rizs szárazságát ellensúlyozva kompótot is tálalhatunk hozzá. A fenti mennyiség 6 személynek elegendő. A szójás fasírthoz hasonlóan, ez a készítmény is egy napi érlelés után a legfinomabb, így érdemes már előző nap elkészíteni. Felszeletelve, grillsütőben célszerű felmelegíteni, de hidegsültként fogyasztva is igen finom. Hűtőszekrényben tároljuk.

 


Publication ©Copyright 1992-1997, Kun Ákos
Web design ©grin, 1998