80 dg egyforma méretű újburgonyát mossunk meg, áztassuk sós hideg vízbe, majd körömkefével dörzsöljük vagy késsel kaparjuk le a héját, és újból megmosva tegyük egy nagyobb méretű, vastag falú zománcozott edénybe. (A vizet ne itassuk fel róla, mert akkor leég.) Ha a krumpli túl nagy, akkor vágjuk kisebb darabokra. Az ínyencek szerint azonban nem szabad szétvágni az újburgonyát, ezért erre a célra maximum dió nagyságú, úgynevezett parázs burgonyát vásároljunk. Utána adjunk hozzá 8 dg vajat, és gyakran megkeverve, fedő alatt süssük puhára. A sütést lassú tűzön, és lángterelő felett végezzük. Vizet ne adjunk hozzá, mert a saját gőzében kell puhulnia. Végül szórjunk a zsemleszínűre pirult krumplira egy kis csokor apróra vágott petrezselymet és 1 csapott mokkáskanál sót, majd fedő nélkül süssük még pár másodpercig. Melegen, a vajas petrezselymes szaftot rácsorgatva tálaljuk. Kirántott gombával és fejes salátával vagy tejfölös uborkasalátával fogyasztva érvényesül leginkább az íze. Hűtőszekrényben tároljuk. Télen meghámozott és nagyobb kockákra vágott krumpliból is finom petrezselymes burgonyát készíthetünk. Mivel a téli burgonya nedvességtartalma jóval alacsonyabb, a sütés megkezdése előtt öntsünk alá kb. 0,5 dl vizet. Ehhez a változathoz a hámozási veszteség miatt 1 kg krumplit használjunk.
A petrezselyem a kaporhoz és a zellerzöldjéhez hasonlóan hűtőszekrényben egy hétig is friss marad, ha egy vízzel telt pohárba állítjuk. A vizet azonban kétnaponként cserélni kell. Télen legcélszerűbb napos helyen fonnyasztott, és félárnyékos helyen szárított, vagy mélyhűtött fűszernövényeket használni. Gyorsfagyasztás előtt a megmosott leveleket terítsük szét, és szikkasztás után egy jól zárható műanyag dobozban tegyük háromcsillagos mélyhűtőbe. A konyhakész kapor és zellerzöldje, illetve petrezselyem fagyasztásának legegyszerűbb módja, hogy az apróra metélt leveleket egy jégkockatartóba tömködjük, és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Télen vegyünk ki egy kockát, és fagyottan dobjuk a levesbe. Ha sütéshez használjuk tegyük teaszűrőbe, és felengedés után nyomkodjuk ki belőle a vizet. Ismeretes még a petrezselyem sóval való tartósítása is, de ennek a módszernek nagy hátránya, hogy fennáll az ételek túlsózásának veszélye.
Télen is hozzájuthatunk friss petrezselyemhez és zellerzöldjéhez, ha tisztítás előtt a felhasználásra szánt fehérrépa, illetve zeller felső részéből kb. 2 cm vastag karikát levágunk, és hideg vízbe állítva kihajtatjuk. A zöldségek lemetszett koronáját legcélszerűbb egy kisebb tálba állítani, és annyi vizet önteni rá, hogy csak a csúcsa maradjon szabadon. Meleg, világos helyen, az ablak közelébe rakva néhány nap múlva elkezd hajtani. Ily módon azonban csak olyan példányt lehet sarjadásra késztetni, amelyet az őszi lombtalanítás során nem kopasztottak le teljesen. Minél több zöld rügy maradt vissza a koronán, annál gyorsabb lesz a kihajtás. Felhasználáskor ne vágjuk le az egész lombozatot, hanem mindig csak a legerősebb, a leghosszabb szálat szakítsuk le róla, így folyamatos lesz a növekedése. A gumókat 34 naponként öblítsük le, a vizet pedig cseréljük ki, mert ha megposhad, akkor idő előtt elrothadnak a gumók. A megfeketedett, illetve megrothadt gumókat dobjuk ki, és hajtassunk újakat. Az egyes zöldségtisztítások során levágott koronákat ne rakjuk a régihez, hanem külön tálban hajtassuk, mert így tovább megmaradnak. Érdemes egyszerre több gumót is csíráztatni, hogy ebből a két fontos fűszernövényből folyamatos legyen az ellátásunk.
Ha nagyobb mennyiségű petrezselyemre van szükségünk, akkor legelőnyösebb fodros petrezselymet termeszteni, mivel ezt a fajtát ősszel felszedve könnyen átültethetjük, és tovább hajtathatjuk cserépben is. A fodros petrezselyem előnye még, hogy igen dekoratív, így kiválóan alkalmas saláták és hidegtálak díszítésére. Aki ragaszkodik a hagyományos petrezselyem intenzívebb ízéhez és rendelkezik saját kerttel, az sűrűn vesse el a fehérrépa magját. Így nem tud olyan hosszú és vastag gyökeret ereszteni, ezért ősszel könnyen cserépbe ültethető. A maradékot ne szedjük ki, mert a földben maradt gyökér kora tavasszal újra kihajt. Később ugyan felmagzik, de addigra már kikel az újonnan vetett fehérrépa. A felmagzott fehérrépának már nem használható sem a levele, sem a gyökere. Ügyeljünk arra, hogy a földben maradó répát ne kopasszuk le teljesen. A középső kis levélkezdeményeket hagyjuk rajta, így kisebb az elfagyás veszélye. Ezzel a témával kapcsolatban megemlíthető még, hogy a változatosság kedvéért megszokott ételeinket petrezselyem helyett ízesíthetjük virágzás előtt leszedett turbolyával is. Ez az ánizshoz hasonló ízű, édespetrezselyemnek is nevezett növény kiskertekben könnyen termeszthető, télen pedig szárított formában a gyógynövényszaküzletekben szerezhető be. A turbolyát mindig a főzés végén adjuk hozzá az ételhez, mert hőkezelés hatására lebomlik az aromája.