80 dg egyforma méretû újburgonyát mossunk meg, áztassuk sós hideg vízbe, majd körömkefével dörzsöljük vagy késsel kaparjuk le a héját, és újból megmosva tegyük egy nagyobb méretû, vastag falú zománcozott edénybe. (A vizet ne itassuk fel róla, mert akkor leég.) Ha a krumpli túl nagy, akkor vágjuk kisebb darabokra. Az ínyencek szerint azonban nem szabad szétvágni az újburgonyát, ezért erre a célra maximum dió nagyságú, úgynevezett “parázs” burgonyát vásároljunk. Utána adjunk hozzá 8 dg vajat, és gyakran megkeverve, fedõ alatt süssük puhára. A sütést lassú tûzön, és lángterelõ felett végezzük. Vizet ne adjunk hozzá, mert a saját gõzében kell puhulnia. Végül szórjunk a zsemleszínûre pirult krumplira egy kis csokor apróra vágott petrezselymet és 1 csapott mokkáskanál sót, majd fedõ nélkül süssük még pár másodpercig. Melegen, a vajas petrezselymes szaftot rácsorgatva tálaljuk. Kirántott gombával és fejes salátával vagy tejfölös uborkasalátával fogyasztva érvényesül leginkább az íze. Hûtõszekrényben tároljuk. Télen meghámozott és nagyobb kockákra vágott krumpliból is finom petrezselymes burgonyát készíthetünk. Mivel a téli burgonya nedvességtartalma jóval alacsonyabb, a sütés megkezdése elõtt öntsünk alá kb. 0,5 dl vizet. Ehhez a változathoz a hámozási veszteség miatt 1 kg krumplit használjunk.
A petrezselyem a kaporhoz és a zellerzöldjéhez hasonlóan hûtõszekrényben egy hétig is friss marad, ha egy vízzel telt pohárba állítjuk. A vizet azonban kétnaponként cserélni kell. Télen legcélszerûbb napos helyen fonnyasztott, és félárnyékos helyen szárított, vagy mélyhûtött fûszernövényeket használni. Gyorsfagyasztás elõtt a megmosott leveleket terítsük szét, és szikkasztás után egy jól zárható mûanyag dobozban tegyük háromcsillagos mélyhûtõbe. A konyhakész kapor és zellerzöldje, illetve petrezselyem fagyasztásának legegyszerûbb módja, hogy az apróra metélt leveleket egy jégkockatartóba tömködjük, és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Télen vegyünk ki egy kockát, és fagyottan dobjuk a levesbe. Ha sütéshez használjuk tegyük teaszûrõbe, és felengedés után nyomkodjuk ki belõle a vizet. Ismeretes még a petrezselyem sóval való tartósítása is, de ennek a módszernek nagy hátránya, hogy fennáll az ételek túlsózásának veszélye.
Télen is hozzájuthatunk friss petrezselyemhez és zellerzöldjéhez, ha tisztítás elõtt a felhasználásra szánt fehérrépa, illetve zeller felsõ részébõl kb. 2 cm vastag karikát levágunk, és hideg vízbe állítva kihajtatjuk. A zöldségek lemetszett koronáját legcélszerûbb egy kisebb tálba állítani, és annyi vizet önteni rá, hogy csak a csúcsa maradjon szabadon. Meleg, világos helyen, az ablak közelébe rakva néhány nap múlva elkezd hajtani. Ily módon azonban csak olyan példányt lehet sarjadásra késztetni, amelyet az õszi lombtalanítás során nem kopasztottak le teljesen. Minél több zöld rügy maradt vissza a koronán, annál gyorsabb lesz a kihajtás. Felhasználáskor ne vágjuk le az egész lombozatot, hanem mindig csak a legerõsebb, a leghosszabb szálat szakítsuk le róla, így folyamatos lesz a növekedése. A gumókat 3–4 naponként öblítsük le, a vizet pedig cseréljük ki, mert ha megposhad, akkor idõ elõtt elrothadnak a gumók. A megfeketedett, illetve megrothadt gumókat dobjuk ki, és hajtassunk újakat. Az egyes zöldségtisztítások során levágott koronákat ne rakjuk a régihez, hanem külön tálban hajtassuk, mert így tovább megmaradnak. Érdemes egyszerre több gumót is csíráztatni, hogy ebbõl a két fontos fûszernövénybõl folyamatos legyen az ellátásunk.
Ha nagyobb mennyiségû petrezselyemre van szükségünk, akkor legelõnyösebb fodros petrezselymet termeszteni, mivel ezt a fajtát õsszel felszedve könnyen átültethetjük, és tovább hajtathatjuk cserépben is. A fodros petrezselyem elõnye még, hogy igen dekoratív, így kiválóan alkalmas saláták és hidegtálak díszítésére. Aki ragaszkodik a hagyományos petrezselyem intenzívebb ízéhez és rendelkezik saját kerttel, az sûrûn vesse el a fehérrépa magját. Így nem tud olyan hosszú és vastag gyökeret ereszteni, ezért õsszel könnyen cserépbe ültethetõ. A maradékot ne szedjük ki, mert a földben maradt gyökér kora tavasszal újra kihajt. Késõbb ugyan felmagzik, de addigra már kikel az újonnan vetett fehérrépa. A felmagzott fehérrépának már nem használható sem a levele, sem a gyökere. Ügyeljünk arra, hogy a földben maradó répát ne kopasszuk le teljesen. A középsõ kis levélkezdeményeket hagyjuk rajta, így kisebb az elfagyás veszélye. Ezzel a témával kapcsolatban megemlíthetõ még, hogy a változatosság kedvéért megszokott ételeinket petrezselyem helyett ízesíthetjük virágzás elõtt leszedett turbolyával is. Ez az ánizshoz hasonló ízû, édespetrezselyemnek is nevezett növény kiskertekben könnyen termeszthetõ, télen pedig szárított formában a gyógynövény–szaküzletekben szerezhetõ be. A turbolyát mindig a fõzés végén adjuk hozzá az ételhez, mert hõkezelés hatására lebomlik az aromája.