40 dg padlizsánt mossunk meg, és egy korrózióálló acélkéssel hámozzuk meg. Előtte azonban a szár felőli részéből egy fél ujjnyi széles darabot metsszünk le, és dobjuk el. Tisztítás után vágjuk 0,5 cm széles szeletekre, és a Kirántott patisszonnál leírt módon járjunk el. Padlizsánból kemény húsú, fényes héjú példányokat válasszunk, mert a sokáig tárolt, felpuhult és fényét vesztett tojásgyümölcs megkeseredik. A nem elég friss, barna magú példányok keserű levétől úgy szabadulhatunk meg, hogy a szeletek mindkét oldalát besózzuk. Utána helyezzük egy kissé megdöntött műanyag tálcára, fektessünk rá egy vágódeszkát, és tegyünk rá egy legalább 1 kg tömegű tárgyat, hogy a só által kioldott keserű lé kipréselődjön belőle. Kb. fél óra múlva folyó vízben öblítsük le, majd egy steril papírtörölközővel itassuk fel a padlizsánszeleteken levő maradék levet is. Ebben az esetben a kirántott szeleteket már ne sózzuk meg. Ha csak lehet, hosszúkás, körte alakú padlizsánt vásároljunk, mert ennek jobb az íze, és kevesebb a magja. Érdekességként megemlíthető még, hogy a padlizsán tojásgyümölcsként való említése nem véletlen. A padlizsán ugyanis botanikailag gyümölcs, csak mi zöldségként használjuk.