Előző este 3 dl hideg vízbe áztassunk be 10 dg szárított szójakockát, és rakjuk a hűtőszekrénybe. Másnap reggel öntsük le a levét egy pohárba, és öblítsük át. Tegyünk rá 2 kávéskanál szójaízesítő fűszerkeveréket, majd töltsünk rá ugyanannyi tiszta vizet, mint amennyit leöntöttünk róla. Összerázva hagyjuk tovább ázni felhasználásig. Jó minőségű, nemesített szójakockánál az áztatóvizet nem szükséges leönteni. Az áztatást széles szájú, minél nagyobb felületű edényben végezzük, mert a fűszeres lét csak a szétterülő szójakocka tudja egyenletesen felszívni. Legalább egyszer keverjük át, hogy a fűszerek felszívódása hatékonyabb legyen. Enzimekkel kezelt, szénhidrogéneket nem tartalmazó nemes szója használata esetén a szójakockát legcélszerűbb mindjárt a serpenyőbe tenni, és az előírt mennyiségű fűszer belekeverése után fedővel letakarva sütésig áztatni. A megdagadt szójakockát az áztatóvízzel együtt néhányszor megkeverve, fedő nélkül pároljuk, amíg a levét el nem fövi. Amikor már pezsegni kezd, öntsünk rá 1,2 dl étolajat, és gyakran megkeverve teljes lángon pirítsuk világos pirosra. A tűzről levéve keverjük még egy darabig, amíg a maradék olajat felszívja. Vigyázzunk, hogy túl sokáig ne süssük, mert rágós lesz. Ha pirítás közben kiszáradna, öntsünk rá még egy kis olajat, mert csak akkor lesz jóízű, ha a sütés befejezése után csillog a felülete az olajtól. A ropogósra sütött tepertőt friss kenyérrel, melegen tálaljuk. Zöldhagymával vagy zöldpaprikával és paradicsommal, illetve retekkel, télen pedig savanyúsággal fogyasztható. A szójatepertőt mindig frissen tálaljuk, mert ha lehűl, ehetetlenül keménnyé válik.