Elõzõ este 3 dl hideg vízbe áztassunk be 10 dg szárított szójakockát, és rakjuk a hûtõszekrénybe. Másnap reggel öntsük le a levét egy pohárba, és öblítsük át. Tegyünk rá 2 kávéskanál szójaízesítõ fûszerkeveréket, majd töltsünk rá ugyanannyi tiszta vizet, mint amennyit leöntöttünk róla. Összerázva hagyjuk tovább ázni felhasználásig. Jó minõségû, nemesített szójakockánál az áztatóvizet nem szükséges leönteni. Az áztatást széles szájú, minél nagyobb felületû edényben végezzük, mert a fûszeres lét csak a szétterülõ szójakocka tudja egyenletesen felszívni. Legalább egyszer keverjük át, hogy a fûszerek felszívódása hatékonyabb legyen. Enzimekkel kezelt, szénhidrogéneket nem tartalmazó nemes szója használata esetén a szójakockát legcélszerûbb mindjárt a serpenyõbe tenni, és az elõírt mennyiségû fûszer belekeverése után fedõvel letakarva sütésig áztatni. A megdagadt szójakockát az áztatóvízzel együtt néhányszor megkeverve, fedõ nélkül pároljuk, amíg a levét el nem fövi. Amikor már pezsegni kezd, öntsünk rá 1,2 dl étolajat, és gyakran megkeverve teljes lángon pirítsuk világos pirosra. A tûzrõl levéve keverjük még egy darabig, amíg a maradék olajat felszívja. Vigyázzunk, hogy túl sokáig ne süssük, mert rágós lesz. Ha pirítás közben kiszáradna, öntsünk rá még egy kis olajat, mert csak akkor lesz jóízû, ha a sütés befejezése után csillog a felülete az olajtól. A ropogósra sütött tepertõt friss kenyérrel, melegen tálaljuk. Zöldhagymával vagy zöldpaprikával és paradicsommal, illetve retekkel, télen pedig savanyúsággal fogyasztható. A szójatepertõt mindig frissen tálaljuk, mert ha lehûl, ehetetlenül keménnyé válik.