200. Kökénylekvár


Októberben a dércsípte, vagyis teljesen érett kökényt tisztítsuk meg, és kevés vizet aláöntve, fedő alatt főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és takaréklángon állandóan kevergetve, a Meggydzsemnél leírt módon, sűrítsük be. Ha a gyümölcshúst nem tudjuk teljes egészében kipasszírozni, akkor a visszamaradt pépet engedjük fel kevés vízzel, és felforralva újra törjük át a szitán. Az ínyencek pár szem tisztított mandulát is kevernek bele. Mivel a kökény rendkívül savanyú, az édesítését ízlés szerint, kóstolás útján végezzük. Vigyázzunk azonban, hogy túl sok mézet ne adjunk hozzá, mert akkor elveszti azt a jellegzetes, fanyar ízét, amiért a legtöbben kedvelik ezt a ritkán fellelhető bogyót. Ez a fekete áfonyához hasonló külsejű, gömbölyű, kékesfekete gyümölcs ugyanis jobbára csak vadon termő cserjéről, erdők szélén és mezőn gyűjthető. Hasonló módon készül a Somlekvár is, azzal a különbséggel, hogy a dércsípte, hosszúkás, bordóra érett bogyókra annyi vizet kell önteni, hogy ellepje. A somcserje egyébként már kiskertekben is megtalálható, mert igen finom bogyós termése miatt sokan ültetik. A különleges ízű mezei gyümölcseink közül egyre többen fedezik fel a gyógyhatású galagonyát is. A Galagonyalekvár elkészítési módja annyiban különbözik az előzőektől, hogy a megtisztított apró szemű, piros bogyókat főzés előtt (a kemény héja miatt) ujjal szét kell nyomkodni, és annyi vizet kell ráönteni, hogy egyharmadáig ellepje. Más lehetőség híján ezeket a mezei gyümölcsöket bioboltokban is beszerezhetjük, de arra számítsunk, hogy az áruk meglehetősen borsos.


Publication ©Copyright 1992-1997, Kun Ákos
Web design ©grin, 1998