30 dg liszthez adjunk 0,4 dg (2 csapott mokkáskanál) sütőport, és morzsoljuk össze 15 dg hűvös vajjal. Keverjünk hozzá 8 dg barna cukrot, 1 egész tojást, 2 evőkanál tejfölt, egy csipet sót, és az egészet jól dolgozzuk össze. Ha túl kemény lenne, adjunk még hozzá egy kis tejfölt. A tészta akkor jó, ha a kézre nem tapad rá, de ne legyen annyira masszív, mint a bejglitészta. A kidolgozást gyorsan végezzük, hogy a kéz melegétől megolvadó vaj ne lágyítsa ki. Összegyúrás után hideg helyen negyedóráig pihentessük, majd osszuk ketté, és az egyik cipót sodorjuk ki akkorára, hogy egy kisebb méretű zománcozott tepsibe helyezve az oldalán a tészta kissé visszahajoljon. Utána 30 dg előzőleg megtisztított és ledarált dióba keverjünk 16 dg mézet, 5 dg vajat, 1,6 dl tejet, 4 dg megmosott mazsolát és 1 citrom reszelt héját, majd a kásaszerű masszát lassú tűzön, lángterelő felett főzzük kb. 5 percig. Kenjünk 10 dg baracklekvárt a tepsi alján elegyengetett tésztára, majd terítsük rá a kissé lehűlt tölteléket. (A szélére ne nagyon rakjunk lekvárt, mert a töltelék elsimításakor úgyis kitüremkedik.) Ezután tepsi méretűre sodorjuk ki a másik cipót is. A kinyújtott lapot ugyancsak sodrófára csavarva illesszük a töltelék tetejére, és a szélét köröskörül nyomkodjuk hozzá a tepsi oldalához. Verjünk fel 1 kisebb tojást, és kenjük meg a ráhelyezett lapot, majd villával kb. 2 centiméterenként jó mélyen szurkáljuk meg, hogy a töltelékben keletkező gőz szabadon eltávozhasson. Végül tegyük forró sütőbe, és közepes tűzön süssük kb. 25 percig, amíg a tészta teteje világosbarnára pirul. Ha teljesen kihűlt, vágjuk kisebb kockákra, és óvatosan kiemelve tálaljuk. Előtte azonban még a tepsiben metéljük le a széleit. Melegen ne nyúljunk hozzá, mert a vágás mentén a tészta megszalonnásodik, a töltelék pedig kidől belőle. Fogyasztás előtt szórjunk a tetejére kevés szőlőcukrot. Ha másnapra marad, ne melegítsük fel, mivel hidegen finomabb. Hűtőszekrényben nem szabad tárolni. A fenti mennyiségből kb. 24 db sütemény várható.
A megszokottnál hígabb töltelék ne zavarjon bennünket, a mézzel kevert massza ugyanis sütés közben kismértékben kiszárad, ezért a korábban általánosan használt cukros töltelék laza, omlós állaga csak így biztosítható. Mazsola helyett 10 dg reszelt almával is dúsíthatjuk a tölteléket. Ebben az esetben azonban csak 1,3 dl tejet adjunk hozzá, és 18 dg mézzel édesítsük. Finomabbá tehetjük, ha a dióbelet darálás előtt grillsütőben legalább egyszer átforgatva kissé megpirítjuk. A fenti módon ízletes pitét készíthetünk törökmogyoróból is, de ezt ne süssük, mert nyersen finomabb. Drágább olajos magvakból nem érdemes pitét készíteni, de azért jó tudni, hogy a mandula nyersen szintén ízletesebb, a barackmag viszont pirítva jobb ízű. A földimogyoró és a pisztácia azonban csak pörkölve használható, mert nyersen emészthetetlen.
Ha héjas diót vásárolunk, akkor a 0,4es váltószámot használjuk, azaz 30/0,4 = 75, vagyis átlagosan 75 dg dióból lesz 30 dg dióbél. Ugyanez fordítva is igaz, azaz 100×0,4 = 40, vagyis 1 kg átlagos minőségű dióból 40 dg dióbél várható. A váltószám segítségével azt is könnyen megtudhatjuk, hogy mennyi héjas dió kell egyegy sütemény elkészítéséhez. Ha a recept 14 dg dióbelet ír elő, akkor 14/0,4 = 35 dg héjas diót kell vásárolnunk, vagy lehoznunk a padlásról. A héjas diót ne tartsuk műanyag zsákban, mert befülled és megpenészedik. Legjobb kiszárítva pamut vagy lenzsákba helyezni, és hűvös, száraz helyen tárolni. A dióbelet viszont legcélszerűbb egy polietilénzacskóban a hűtőszekrénybe tenni, mivel szobahőmérsékleten hamar avasodik. Sokat ne vegyünk belőle, mert a többi olajos maghoz hasonlóan a dió is csak héjastól képes az enzimtartalmát hosszú ideig megőrizni. Héjas dió vásárlásánál ajánlatos egykét szemet megtörni. Erre nem csak azért van szükség, hogy meggyőződjünk a minőségéről, hanem azért is, hogy ellenőrizzük a tisztíthatóságát, mivel még mindig jelentős mennyiségben található az országban oltatlan vaddiófa, amelynek a terméséből a belet kirobbantani sem lehet. Ha fél évnél hosszabb ideig kívánjuk tárolni a diót, akkor kerüljük a nagy szemű, papírhéjú fajtákat, mert ezek hamar beszáradnak, és könnyen avasodnak. Ügyeljünk arra is, hogy az áru ránézésre homogén legyen. Amennyiben eltérő méretűek és formájúak, akkor nagyon valószínű, hogy vastag héjú, nehezen tisztítható diót kevertek az első osztályú közé. Ha a világos héjú diók között szürke színű, penészes héjú példányok találhatók, akkor szinte biztos, hogy a tavalyról megmaradt avas, romlott diót belekeverték a friss közé. Egyébként a friss dió is lehet penészes héjú és dohos, ha helytelenül szárították ki. A héjas dió vásárlását nem érdemes elkapkodni, mivel a tárolás során betakarítási súlyának 50 %át is elveszítheti, ami azt jelenti, hogy minél később vesszük meg, annál többet kapunk a pénzünkért.
Megemlíthető még, hogy a Kárpátmedence kontinentális viszonyok között egyedülálló klímája nem csak a magyar zöldséget és gyümölcsöt teszi páratlan ízűvé, hanem van egy ősrégi diófajtánk is, ami szintén világhírnévre tett szert. A KeletMagyarországon termő milotai dió Amerikában is kedvelt, mert nem csak jóízű, hanem nagyon könnyen tisztítható. Sajnos a Milotai 10 dió nagyon igényes a termőhely iránt, de van egy ugyancsak rendkívül ízletes fajtánk az Alsószentiváni 117, amely az egész országban hozzáférhető. A gyengébb minőségű, szárazabb talajokon is erőteljesen fejlődik, a tavaszi fagyok kevésbé károsítják, ráadásul eléggé ellenálló a betegségekkel szemben, így aki diófaültetésre vállalkozik, jól teszi ha ezt a fajtát választja. Sokan kedvelik még a Tiszacsécsi 83 fajtát. Íze szintén kiváló, a héja könnyen törhető, de csak a jó vízgazdálkodású, tápdús talajokon ígér bő termést.
Törökmogyoró használata esetén a váltószám ugyancsak 0,4. Kedvezőtlenebb a helyzet a kemény héjú mandulánál és a barackmagnál, ahol a váltószám 0,3 (a teljesen száraz barackmagnál ez az érték 0,2re is lecsökkenhet). Héjveszteség szempontjából leggazdaságosabb a földimogyoró, mivel ebben az esetben a váltószám 0,7. 1 kg pörkölt földimogyorónak tehát alig valamivel több, mint a negyedrésze az eldobandó héj. Hasonlóan kedvező a helyzet a pisztáciánál, de ez a mag többnyire csak sózott formában, önmagában fogyasztandó csemegeként kerül forgalomba. A zárt héjú törökmogyorót és a mandulát hűvös, száraz helyen, egy papírdobozban vagy kosárban zsák nélkül is tárolhatjuk, de előtte meleg helyen szétterítve szárítsuk ki, mert nyirkosan könnyen penészedik. 12 hónapnál tovább azonban ne tartsuk meleg helyen a csonthéjas magvakat, mert túlságosan kiszáradnak és megavasodnak. Különösen vonatkozik ez a barackmagra. A panellakásban élők ezért jól teszik, ha a már száraz magot megtörik, és polietilénzacskóba rakva a hűtőben tárolják. Ellenkező esetben fél év után úgy összetöpped, hogy csak száraz lemezeket találunk a héjában.
Ősszel fokozottan ügyeljünk arra, hogy a frissen vásárolt olajos magvakat haladéktalanul terítsük szét, mert műanyag zsákban hagyva napokon belül megindul a penészedés. Családi házakban a csonthéjas magvak kiszárításának legcélszerűbb módja, hogy a padláson újságpapíron szétterítjük, és csak a tél beállta, a hófúvások kezdete előtt szedjük fel zsákba. Ha a hó nem jut be a padlástérbe, vagyis a tavaszi olvadás nem tehet kárt a dióban, akkor egész éven át hagyhatjuk szétterítve. Az átlagfogyasztót nem nagyon érinti, de azért érdemes még megjegyezni, hogy a fán termő törökmogyoró helyett jól használható a bokron termő varázsmogyoró is. A törökmogyoró ízletesebb ugyan, de külsőre és állagra nincs számottevő különbség a két fajta között. Ha magunk termesztjük a mogyorót ügyeljünk arra, hogy a termését csak akkor gyűjtsük be, amikor az ágat megrázva magától lehullik. A túl korán leszedett mogyoró bele ugyanis összezsugorodik, és nem sokáig tárolható. Hasonlóan bánjunk a mandulával is. Mellesleg a diót sem szabad bottal leverni a fáról, hanem meg kell várni, amíg magától lehullik. Ekkor azonban naponta fel kell szedni és száraz helyre vinni, mert a talajon hagyva megpenészedik.
A fentiekben közölt váltószámok minimumértékek, vékony héjú, nagy szemű és teljesen egészséges diónál vagy mogyorónál pl. a magbélhéj arány elérheti az 5050 %ot is. Ilyen minőségű árut azonban nehéz találni, mivel a könnyen törhető, szép diót általában megtisztítva, dióbélként viszik a termelők a piacra, ezért célszerűbb az előzőekben megadott váltószámokat alkalmazni. A vásárlásnál tehát ne felejtsük el, hogy a héjas mag árát mindig osztani kell a váltószámmal, hogy megkapjuk a tisztított mag árát, míg magbél esetén a váltószámmal szorozni kell az árat, ha azt akarjuk megtudni, hogy mennyibe kerülne héjastól az áru.