A kelt tészták közül a szalagos fánk a legkényesebb: kidolgozása, kelesztése és sütése egyaránt nagy figyelmet kíván. Már az elején ügyelni kell arra, hogy a helyiség, amelyben dolgozunk, egyenletesen meleg, és huzatmentes legyen. A tészta összeállításához szükséges alapanyagokat és eszközöket már órákkal előbb készítsük elő, hogy felvegyék a konyha hőmérsékletét. Ezt követően 15 dg lisztet dolgozzunk össze 1,1 dl langyos tejjel, 2 dg elmorzsolt élesztővel és egy csipet aszkorbinsavval, majd letakarva tegyük meleg helyre. Amikor a kovász megkelt, egy mély tálban adjunk 1 tojássárgájához 4 dg barna cukrot, 1,6 dl langyos tejet, egy csipet sót, és keverjük habosra. Tegyük rá a megkelt kovászt, és az egészet dolgozzuk össze 25 dg liszttel. A lángostésztához hasonló lágy tésztát fakanállal dagasszuk kb. 20 percig, amíg hólyagos lesz, és elválik az edény falától. Ha mixert használunk, akkor 10 perc is elegendő. Amennyiben a tészta túl kemény lenne, adjunk hozzá még egy kis tejet. A végén apránként hozzáöntve dolgozzunk bele 5 dg olvasztott vajat, hogy a fánk finomabb legyen, és ne száradjon ki olyan hamar. Ügyeljünk arra, hogy a vajat nem szabad felforralni, és melegen a tésztához keverni. Figyeljünk arra is, hogy ne adjuk hozzá az összeset, hanem öntsük a tál szélébe, és a tésztával csak annyit vegyünk fel belőle, amennyitől még éppen nem esik szét, illetve nem szalad fel a dagasztópálca tövére. Végül lisztezzük ki az edény oldalát, szórjunk keveset a tésztára is, és konyharuhával letakarva meleg helyen 1 órán át kelesszük. Ha a helyiség nagyon hűvös, akkor forraljunk fel egy fazék vizet. Fordítsuk meg a fedőt rajta, majd tegyünk rá egy négyrét hajtott konyharuhát, és erre helyezzük a letakart gyúrótálat.
Amikor a tészta a háromszorosára kelt, borítsuk ki alaposan belisztezett deszkára, jól gyúrjuk át, majd szórjunk rá egy kis lisztet, és nyújtsuk ki kb. 1,5 cm vastagra. Utána egy lisztbe mártogatott nagyméretű fánkszaggatóval, vagy egy vizespohár szájával szúrjuk ki az elnyújtott tésztát. A maradékot gyúrjuk össze, és egyre kisebb méretű pogácsaszaggatóval daraboljuk tovább, majd a többivel együtt takarjuk le. Az utólagos összegyúrások következtében eltérő méretűre szaggatott tésztát kelesszük még kb. háromnegyed óráig. Vigyázzunk, hogy ne keljen túl, mert akkor nem lesz a fánk szalagos. Ezután a megkelt, de még növekedőben levő tésztát egy vékony falú, nagyméretű edényben süssük pirosra. Előtte dobjunk egy csipetnyi masszát a legalább 2 cm magas olajba, és csak akkor rakjuk bele a nyers fánkot, amikor a próbatészta elkezd pirulni.
A sütést mindig az először kiszaggatott darabokkal kezdjük. A forró olajba helyezéskor ügyeljünk arra, hogy a megkelt fánk felső része kerüljön alulra. Így sütés közben a másik fele is meg tud kelni, ezáltal lyukacsosabb, könnyebb lesz a tésztája. Annak érdekében, hogy szalagos legyen, az egyik felét fedő alatt süssük, majd átforgatás után fedő nélkül süssük tovább. Óvatosan megfogva annyi fánkot helyezzünk az edénybe, amennyi kényelmesen elfér benne, hogy elegendő hely legyen a növekedésre. Sütés közben ügyeljünk a hőmérsékletre is. Ha túl forró az olaj, akkor hamar megpirul, és nyers lesz a belseje. Ezenkívül nem marad ideje a növekedésre, így az oldala nem lesz szalagos. Néha ennek az ellenkezője is előfordul, amikor nagyon felfúvódik a fánk. Ez azért kellemetlen, mivel a belsejében egy nagy üreg keletkezik, emiatt kiszedés után összeesik. Ilyenkor hamarabb vegyük le a fedőt az edényről, ne hagyjuk a fánkot túlságosan megdagadni. Fedő nélkül ne süssük, mert a visszatartott gőz hiányában kiszárad és berepedezik a teteje. Nagymértékben csökkenthető az üregesedés veszélye, ha a tésztát háromszor kelesztjük. Ha ily módon kívánjuk az élesztőgombák által keltett zárványok méretét csökkenteni, akkor az első kelesztés után gyúrjuk össze a tésztát, és háromnegyed óráig hagyjuk még kelni. Csak ezt követően szaggassuk ki az újból összegyúrt tésztát, és kelesszük a fentiek szerint. Ennél a módszernél tehát lényegében a második kelesztést kell megismételni.
A kellőképpen felfúvódott gusztusos szalagos fánkot rósejbnisütő kanállal szedjük ki, és lehűlve tálaljuk. Ne rakjuk őket egymásra, mivel befüllednek. Melegen ne együnk belőle, mert a még gőzölgő kelt tészta árt a gyomornak, és reumatikus bántalmakat okoz. Tálalás előtt szórjunk a tetejére vaníliarúddal átitatott szőlőcukrot, és baracklekvárba mártogatva fogyasszuk. Tejjel vagy teával is ehetjük. Másnap a tetejét kissé megvizezve, grillsütőben felfrissíthetjük. Ajánlatos a kisült fánkot steril papírtörölközőre kiszedni, amely a felesleges zsiradékot felszívja. Hűtőszekrénybe nem szabad betenni. A kihűlt fánkot polietilénfóliával takarjuk le, és hűvös helyen tároljuk. Előre ne cukrozzuk meg, mivel a cukor megolvad rajta, és elázik tőle a fánk. A szőlőcukrot egyébként sem szabad még meleg süteményekre szórni, mert hő hatására elolvad, és úgy néz ki a tészta teteje, mintha vízzel bepermetezték volna. A fenti mennyiségű alapanyagból max. 12 db, 8 cm átmérőjű formával kiszaggatott fánk készíthető, amely kisütve min. 10 cm átmérőjű lesz. Ha nagy a család szaggassuk kisebbre a tésztát, így kiadósabb lesz. Az apró fánkot másodszor csak fél óráig kelesszük.