235. Képviselõfánk


Elõször vajazzunk ki egy nagyobb méretû zománcozott tepsit, majd egy vastag falú lábasban készítsünk égetett tésztát úgy, hogy 1,5 dl vizet 9 dg vajjal, 1 evõkanál barna cukorral és egy csipet sóval forraljunk fel. Ezután egyszerre adjunk hozzá 10 dg lisztet, és közepes lángon addig kevergessük, amíg a massza az edény falától elválik. Tovább kavarva hevítsük még 1–2 percig, hogy a külsõ felülete kissé megkeményedjen, majd vegyük le a tûzrõl. Tegyük át a tésztagombócot egy mély tálba, és hagyjuk lehûlni, majd egyenként dolgozzunk bele 3 egész tojást. A massza akkor jó, ha kifényesedik, és nehezen szakad le a kanálról. Dagasztópálcával ellátott, alacsony fordulatszámra állított mixerrel ez a mûvelet pár perc alatt elvégezhetõ. Amennyiben túl nagy méretû tojásokat használunk, akkor az utolsót verjük fel, és csak annyit tegyünk hozzá, hogy a kívánt állagot elérjük. Töltsük a simára vert masszát nyomózsákba, és a kivajazott tepsiben alakítsunk ki belõle pingponglabda nagyságú halmokat. Egy–egy adag tészta 5 centiméternél közelebb ne kerüljön egymáshoz, mert sütés közben kb. háromszorosára dagad. (Ezt a nem éppen szokványos méretnövekedést a fõzés közben tésztába szivárgott víz elgõzölgése okozza.) Elõmelegített sütõben, erõsebb tûzön süssük 5 percig, hogy felhúzódjon, majd közepes tûzön még kb. 15 percig, hogy ropogósra süljön. Ha nem elég kemény, enyhe tûzön szárítsuk még pár percig. Legalább 15 percig ne nyissuk ki a sütõ ajtaját, mert a terebélyesedõ massza összeesik. Az aranysárgára pirult fánkokat még forrón vágjuk ketté, hogy ne töredezzenek.

Végül a szendvicsszerûen felvágott tésztát töltsük meg egy adag csokoládékrémmel. Erre a célra a Csokoládés minyonnak azt a töltelékét használjuk, ahol a 12 dg olvasztott csokoládét 4 dl tejszínben felolvasztunk, majd simára keverés után egy pillanatra felforraljuk. Ezután lehûtjük, és habbá verjük. A kemény, de nem túlvert csokoládéhabot kiskanállal egyenletesen elosztva adagoljuk a fánkok alsó felére, majd illesszük rá a tetejét. Néhány órára tegyük a hûtõbe, hogy a krém megdermedjen, és a kalapját vaníliarúddal átitatott szõlõcukorral jól meghintve tálaljuk. Régen cukor helyett édes tejszínhabot tettek a tetejére, de így még hizlalóbbá válik. Egyébként a képviselõfánk klasszikus változatába nem csokoládé–, hanem sárgakrémet töltenek. Ha ragaszkodunk ehhez a változathoz, akkor készítsünk 4 tojásból fél adag vaníliás tölteléket a Krémes piténél leírtak szerint. Papírba csomagolva hûtõszekrényben tároljuk. A fenti mennyiségbõl kb. 20 db sütemény várható. Finomliszt helyett réteslisztet is használhatunk hozzá, így még ropogósabb lesz a tésztája. A képviselõfánk klasszikus változata a krémes, pitéhez hasonlóan grillsütõben szintén felfrissíthetõ. Ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert pillanatok alatt megég a teteje.

Hasonló módon készül az Ördögpirula is, azzal a különbséggel, hogy a tésztát most forró olajban süssük ki a Farsangi fánknál leírt módon, majd forgassuk meg szõlõcukorral összekevert kakaóban. A masszát itt kávéskanállal apróra kell szaggatni, de ebben az esetben se feledkezzünk meg arról, hogy a tésztagolyók sütés közben háromszorosára nõnek. Ez azonban csak akkor következik be, ha az olaj nem túl forró, ezért közepes lángon süssük. Túl alacsony se legyen a sütési hõmérséklet, mert ez esetben megszívja magát zsiradékkal. A tapasztalatok szerint az olaj hõfoka akkor jó, ha a belemártott fakanálnyél körül apró buborékok keletkeznek. Ne hajoljunk az edény fölé, mivel a tészta magas víztartalma miatt a forró zsiradék erõsen pattog, és könnyen a szemünkbe freccsenhet. Az aranysárgára sütött fánkokat rósejbnisütõ kanállal steril papírtörölközõre szedjük ki, ami a felesleges olajat felszívja. Amennyiben az olajban kisütött tésztagömböket olvasztott csokoládéba mártjuk, akkor Négerfánkot kapunk. Az étcsokoládét fele mennyiségû vaj hozzáadásával a Mézes marcipándesszertnél leírt módon olvasszuk fel. Ennek a kivitelnek az elõnye, hogy másnapra nem szárad ki. Az ördögpirulát és a négerfánkot nem szabad hûtõszekrényben tárolni.


Publication ©Copyright 1992-1997, Kun Ákos
Web design ©grin, 1998