14 dg liszthez adjunk fél mokkáskanál sütõport, és morzsoljuk össze 6 dg hûvös vajjal. Keverjünk hozzá 4 dg barna cukrot, 1 csapott evõkanál tejfölt, és egy csipet sót. Utána verjünk fel 1 tojást, és a felét adjuk a masszához, majd az egészet jól dolgozzuk össze. Ha túl kemény lenne, tegyünk hozzá még egy kis tejfölt. A tészta akkor jó, ha a kézre nem tapad rá, de ne legyen annyira kemény, mint a bejglitészta. A kidolgozást gyorsan végezzük, hogy a kéz melegétõl megolvadó vaj ne lágyítsa ki. Összegyúrás után hideg helyen negyedóráig pihentessük. Ezalatt normál, azaz 4 milliméteres lyukátmérõjû tárcsával ellátott húsdarálón hajtsunk át 0,5 kg tehéntúrót, majd keverjük össze 1 egész és a maradék fél tojással, 4 dg mézzel, 4 dg elõzõleg megmosott mazsolával, 2 púpozott evõkanál tejföllel, 1 kávéskanál vaníliás pudingporral, valamint 1 citrom reszelt héjával. Utána sodorjuk ki a tésztát akkorára, hogy egy kisebb méretû, magas falú zománcozott tepsibe fektetve a széle kissé visszahajoljon. Mérsékelt tûzön süssük kb. 10 percig, amíg zsemleszínûre pirul. Mialatt a tészta sül, egy csipet só hozzáadásával verjünk fel 4 tojásfehérjét. Kisebb adagokban szórjunk rá 25 dg barna cukrot, és verjük kemény habbá. Végül az alaposan összedolgozott túrómasszát terítsük szét a kisült tésztán, majd egyenletesen kenjük rá a habot, és süssük még kb. fél óráig, amíg a teteje ropogóssá válik. Visszahelyezés után a sütést enyhe tûzön folytassuk, hogy a tojásfehérjehab ne piruljon, hanem csak száradjon. Ha teljesen kihûlt, fûrészfogú késsel vágjuk kisebb kockákra, és a tepsibõl óvatosan kiemelve hidegen tálaljuk. Elõtte azonban még a tepsiben metéljük le a széleit. Hûtõszekrénybe ne tegyük, mert átgyöngül. Az eredeti Rákóczi túrós lepény egyébként rácsozva készül. Ennél az idõigényesebb változatnál kb. fele mennyiségû habot nyomózsákba raknak, és a túró tetejét hosszában majd keresztben vastagon becsíkozzák. Készresütés után a rácsok közeit baracklekvárral ki szokták tölteni. A fenti mennyiségbõl kb. 24 db sütemény várható.
Kevesen tudják, hogy a világszerte kedvelt marcipán egy egészségügyi kényszerhelyzetnek köszönheti a megszületését. Az Európa lakosságának egyharmadát elpusztító pestisjárvány idején ugyanis létfontosságú volt, hogy olyan új élelmiszereket találjanak ki, amelyek nem romlanak könnyen, vagyis normál körülmények között is sokáig eltarthatók. Egy ilyen próbálkozásnak az eredménye az az olajos magvakból gyúrt mézes pogácsa, amelyet egy Márton nevû pék készített Milánóban. Innen ered tehát a “Marci” pán, vagyis sütemény Márton illetve becézve Marci által. A cukrászok ma is õrölt mandulából és cukorszirupból készítik a marcipánt, de ez a kemény, rágós változat csupán tortadíszítésre alkalmas. Az igényesebb fogyasztók számára ma már csak olyan marcipán adható el, amely tojásfehérjehabbal van lazítva. Ennek a változatnak az egészségre legkevésbé ártalmas elkészítési módja látható a következõ tojásfehérje–hasznosító receptben.