0,5 kg mandulát belsõ héjával együtt daráljunk le. 4 tojásfehérjét verjünk fel, majd adjunk hozzá 25 dg mézet, és habüstben gõz felett tovább verve fõzzük meg, vagy forróvizes fazékra helyezett fémtálban habverõvel addig turmixoljuk, amíg kikeményedik. A fõzést takaréklángon, lassan végezzük, mert a gyorsan megfõzött hab megtúrósodik. A minimum fél óráig fõzött habot hûtsük le, majd jól dolgozzuk össze a finomra õrölt mandulával, 1 evõkanál mandulaaromával, valamint egy csipet sóval, és kis idõre tegyük a mélyhûtõbe. Ezután 12 dg darabokra tördelt csokoládét helyezzünk egy kisméretû tûzálló tálba, tegyünk rá 6 dg vékony szeletekre vágott vajat, és grillsütõbe vagy mikrohullámú sütõbe helyezve (110 °C–on) olvasszuk fel. A leégés elkerülése érdekében idõnként keverjük át. Vigyázzunk, hogy a csokoládét ne fõzzük, mert akkor kikristályosodik benne a cukor, és “meghomokosodik”. Ez nem fordulhat elõ, ha gõz felett, porcelántálban olvasztjuk a csokoládét, de ez a módszer meglehetõsen nehézkes és idõigényes.
Végül a kikeményedett mézes marcipánból formáljunk kisebb golyókat, és villára helyezve mártsuk a simára kevert olvasztott csokoládéba, majd forgassuk meg 20 dg tortadarában, vagy reszelt csokoládéban. Annak érdekében, hogy ne legyen olyan borzas, tegyük elõbb egy kivizezett fémtálcára, hogy a bevonat félig megdermedjen. Az elkészült desszertet — egy nagy tálon egymás mellé helyezve — hûtõszekrényben néhány napig érleljük. Gusztusosabb lesz, ha minyonpapírokra rakva tálaljuk. Mandula helyett használhatunk könnyebben hozzáférhetõ törökmogyorót, vagy ahol jelentõs mennyiségû kajszibarack terem, édes barackmagot is. Nem hasonlít ugyan a mandulára, de igen kellemes az íze a dióból készült marcipánnak.
A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy régen aroma helyett kb. 10 százaléknyi keserûmandulát használtak a cukrászok a marcipán ízesítésére. Ez a megoldás azonban nem ajánlott, mert a keserûmandula mérgezõ anyagot tartalmaz. A szervezet képes ugyan arra, hogy a kis mennyiségben bekerülõ káros anyagokat kiválassza, de feleslegesen nem célszerû terhelni a méreganyagokkal amúgyis telített emésztõrendszerünket. Amennyiben ragaszkodunk a természetes alapú kesernyés ízhez, akkor a keserûmandulát elõzõ nap áztassuk vízbe, hogy a ciánvegyület kioldódjon belõle, és másnapig szárítsuk. Hatékonyabbá válik a méregtelenítés, ha a mandulát lobogó forró vízbe dobjuk, 1 percig fõzzük, és szûrõkanállal kiszedve lerántjuk a héját is. Sokan az édes manduláról is lehúzzák a héját, de így eltûnik a jellegzetes mandulaíz. A marcipándesszert hûtõszekrényben huzamosabb ideig is eltartható. Klasszikus módon is készíthetünk marcipánt fõzés nélküli tojáshabbal és 25 dg porcukorral, de ez egészségtelenebb lesz. A fenti mennyiségû alapanyagból kb. 50 db dió nagyságú desszert készíthetõ. (Mellesleg a 0,5 kg mandulabél kb. 1,6 kg héjas mandulából nyerhetõ ki.)
Különlegesebbé tehetjük a marcipánt, ha nem tömör golyókat készítünk belõle, hanem megtöltjük a közepét pirított pisztáciával, nyers törökmogyoróval vagy pácolt gyümölccsel.