Elõzõleg vegyük ki a szükséges mennyiségû vajat a hûtõbõl, hogy felmelegedjen. 1,2 dl langyos tejben futtassunk fel 1 dg élesztõt, 1 mokkáskanál barna cukor hozzáadásával. 0,5 kg lisztet egy nagyobb gyúrótálban morzsoljunk össze 25 dg szobahõmérsékletû vajjal. Keverjünk hozzá 8 dg barna cukrot, egy csipetnyi sót, 2 tojássárgáját, majd adjuk hozzá a felfuttatott élesztõt, és az egészet gyúrjuk össze. Amennyiben túl kemény lenne, öntsünk rá egy kis tejet. A félkemény tészta akkor jó, ha már nem tapad sem a kézre, sem a tál aljához, és simává, csomómentessé válik. Miután jól összedolgoztuk, konyharuhával letakarva pihentessük 1 órán át, és közben készítsük el a tölteléket. A meleg helyen történt pihentetést követõen gyúrjuk össze, majd formáljunk belõle 4 kisebb cipót, és liszt nélkül, gyakran megforgatva nyújtsuk téglalap alakúra. (Ha lisztet használunk a nyújtásához, akkor nem lesz a felülete fényes, márványosan sima.) A kb. 28×22 cm méretûre nyújtott tésztára kenjük rá a lehûlt tölteléket úgy, hogy a szélei 1 cm szélességben üresen maradjanak. A hosszabbik oldala mentén csavarjuk össze a megtöltött tésztát, és helyezzük egy elõzõleg kivajazott nagyobb méretû zománcozott tepsibe oly módon, hogy a széle alulra essen. Ügyeljünk arra is, hogy az egymás mellé helyezett rudak ne érjenek össze, mert a kipárolgó gõzzel megrepesztik egymást! Utána 1 felvert tojással kenjük meg az egymástól minél távolabb elhelyezett rudak tetejét, és fél óráig meleg helyen kelesszük. Végül kenjük meg újra, hagyjuk még kb. fél óráig szikkadni, majd helyezzük forró sütõbe, és közepes tûzön süssük 10 percig, utána mérsékelt tûzön még kb. 10 percig, amíg a tojással megkent felület egyenletes barna lesz. Sütõbe helyezés elõtt a rudak tetejét kb. 5 centiméterenként egy kihegyezett hurkapálcikával egészen az aljáig szurkáljuk meg, nehogy kirepedjenek a keletkezõ gõztõl.
Ha a bejgli kireped, akkor valószínûleg nagyon folyós vagy meleg volt a töltelék. Azonban akkor is kireped, ha a tésztáját túl keményre készítettük, vagy ha túl forró, illetve nagyon langyos sütõbe raktuk. A tészta nem lehet túl lágy sem, mert akkor a bejgli belseje nyers marad, nem tud átsülni. A kirepedés leggyakoribb oka azonban az, hogy a tészta nem kel meg rendesen. Ezért télen, hûvös konyhában mindkét megkenés után addig kelesszük, amíg a tojás megszárad, és berepedezik rajta. Sajnos ennek a tojásfehérje nélkül és sok vajjal készült linzerszerû bejglinek még a leggondosabb sütés mellett is kireped kissé az oldala. Sokan dupla mennyiségû, keményre fõzött töltelékkel készítik a bejglit, így azonban a kevés tészta miatt már túl tömény lesz az íze. A kész bejglit csak akkor vegyük ki a tepsibõl, ha teljesen lehûlt. Frissen fogyasztva a legfinomabb. Tejjel vagy teával tálalva ízletes vacsorát is készíthetünk belõle. A lehûlt bejgli polietilénfóliába csavarva, hûvös helyen több mint egy hétig eltartható a kiszáradás veszélye nélkül. Hûtõszekrényben nem célszerû tárolni, mert a tésztája “megszalonnásodik”.