Elõzõleg 5 dg szójakockából készítsünk tepertõt a fentiek szerint, azzal a különbséggel, hogy pirítás elõtt az áztatott szójakockát vágjuk három–négyfelé. Utána 1 közepes fej vöröshagymát aprítsunk fel, és egy nagyobb méretû, vastag falú lábasban 1,3 dl étolajon dinszteljük üvegesre. 1,2 kg vékony héjú zöldpaprikát folyó vízben mossunk meg, vágjuk fel kb. 0,5–1 cm vastag karikákra, illetve 1 cm széles szeletekre, és adjuk a hagymához, majd fedõ alatt pároljuk puhára. Aki szereti, tehet bele 1–2 db csípõs paprikát vagy 1 cseresznyepaprikát (chili paprikát) is, illetve fûszerezze õrölt csípõs paprikával. Amikor a zöldpaprika kezd összeesni, mossunk meg 40 dg lédús paradicsomot, és adjuk hozzá négyfelé vágva. Keverjünk bele 1 kávéskanál fûszerpaprikát, 1 púpozott mokkáskanál sót, és fedõ nélkül gyakran megkeverve fõzzük tovább. A pikáns ízek kedvelõi 1 gerezd áttört fokhagymát, vagy kevés apróra vágott friss bazsalikomot, rozmaringot, illetve kakukkfüvet is tehetnek hozzá. Ha minden nedvessége elpárolgott, süssük le zsírjára, és keverjük bele a szójatepertõt.
A lecsót élénk tûzön addig kell sütni, amíg nem érzõdik a sült paprika illata, különben vízízû lesz. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne süssük túl, mert akkor elmegy az íze, és csípõs paprika használata esetén az ereje is. Sokan nem kedvelik az összepödörõdött paradicsomhéjat, ezért nem sütik le zsírjára a lecsót. Ebben az esetben a paprika párolását fedõ nélkül, közepes lángon végezzük, mert kisebb mértékben ugyan, de a lassú sütés alatt is kialakul a kívánt íz. Végül üssünk fel 4 tojást, szórjunk rá fél mokkáskanál sót, és jól felverve öntsük a lecsóra. Teljes lángon ide–oda tologatva finoman kevergessük, amíg megszilárdul. A lecsó akkor lesz ízletes, ha a ráöntött tojás nem esik szét apró golyókra a magas víztartalom miatt, hanem szálasan kocsonyásodik, mint a tojásrántotta. Amennyiben nincs vastag falú (célszerûen öntöttvas) lábasunk, akkor tegyünk az edény alá lángterelõt, és teljes lángon süssük. Melegen, önálló ételként tálaljuk. Hûtõszekrényben tároljuk. Ha több napra készítünk lecsót, akkor csak a felhasznált mennyiségre üssünk tojást. A nem túl késõn konzervált alapanyagból télen is finom lecsót készíthetünk. A tartósított lecsót fedõ nélkül kell sütni. A szükséges mennyiség: 1,3 liter. A külföldön élõk számára meg kell még említeni, hogy kiváló ízû és állagú lecsót csak fehér húsú magyar paprikából lehet készíteni. A vastag húsú zöld– sárga– és piros színû paprikák alkalmatlanok erre a célra.
Mostanában egyre jobban terjed a hagyományos lecsó különféle zöldségekkel (pl. cukkíni, patisszon, burgonya, morzsolt csemegekukorica) való dúsítása is. Ennek legismertebb formája a Cukkíni lecsó, ahol kb. 40 dg meghámozott, kimagvalt és kisebb kockákra vágott cukkínit kevernek a paprika és a paradicsom közé. A cukkínit a fõzés elején, az arányosan csökkentett mennyiségû zöldpaprikához kell adni, hogy a fedõ alatt keletkezõ gõzben megpuhuljon. A különleges ízek kedvelõi a többi fûszerrel együtt egy kis csokor apróra vágott kaprot, és egy csipetnyi gyümölcscukrot is adhatnak hozzá. Ez a fajta lecsó köretként is alkalmazható. Ebben az esetben nem kell rá tojást ütni, és csak 0,6 dl olajat használjunk hozzá.
Amennyiben nincs otthon tojás, akkor Rizses lecsót is készíthetünk. A sokak által kedvelt rizses lecsó elõállítási módja csupán annyiban különbözik a fenti változattól, hogy a szójatepertõ hozzáadása után nem tojást, hanem 10 dg Párolt rizst kell belekeverni. Ezután forraljuk fel az egészet, hogy az ízek összeérjenek, és a rizs a lecsó levét felszívja. Most csak 0,8 dl olajat használjunk hozzá. Lecsót szárazgõzben tartósítva télre is eltehetünk. Ennek fõleg pörköltek készítésénél vehetjük nagy hasznát.