Ugyanúgy készül, mint a bejgli, csak a tésztát 24 db golyóra kell osztani, és utána ovális alakúra nyújtani. A fenti töltelékeket úgy kenjük a tenyérnyi méretû tésztára, hogy a szélük 1 cm szélességben szabadon maradjon. Utána a hosszabbik oldala mentén sodorjuk össze, hajlítsuk kifli alakúra, majd egy nagyobb tepsibe helyezve a bejglihez hasonló módon járjunk el, de csak kétszer negyedóráig kelesszük, és a tetejét ne szurkáljuk meg. Közepes tûzön süssük max. 15 percig. Miután a kifli hamarabb átsül, mint a bejgli, ezért elég, ha pirosra pirítjuk. Hogyha szép formás kiflit akarunk, akkor ne zsúfoljuk össze egy tepsibe, hanem két részletben süssük ki. A tészta másik felét kinyújtatlanul hagyjuk tovább pihenni, amíg sor kerül rá, ebben az esetben ugyanis a magas vajtartalom következtében nem kell számolnunk túlkeléssel. Amennyiben nincs szükségünk egyszerre nagyobb mennyiségû kiflire, akkor egyszerûbb, ha csak fél adag tésztát készítünk. Fogyasztás elõtt a tetejét megszórhatjuk kevés szõlõcukorral. Hûtõszekrényben nem szabad tárolni. Mivel hamar szárad, polietilénfóliával takarjuk le, vagy bújtassuk a süteményes tálat egy mûanyagzacskóba.
Az ugyancsak közkedvelt Ízes kiflihez porhanyósabb tésztára van szükség. 30 dg liszthez adjunk 8 dg barna cukrot, 2 csapott mokkáskanál sütõport, valamint egy csipet sót, és morzsoljuk össze 15 dg hûvös vajjal. Tegyünk hozzá 1 egész tojást, 1 dl tejfölt, 1 citrom reszelt héját, 1 dg vanillincukrot, és az egészet jól dolgozzuk össze. A tészta akkor jó, amikor kezd elválni az edény aljától, és homogénné válik. Vigyázzunk, hogy túl sokáig ne gyúrjuk, mert a kéz melegétõl kilágyul. Hideg helyen fél órán át pihentessük, majd alaposan belisztezett deszkán nyújtsuk ki 32×32 cm méretûre, és vágjuk fel kb. 8 centiméteres négyzetekre. Utána tegyünk a tésztadarabok egyik oldalára 1–1 kávéskanál meggydzsemet vagy kemény lekvárt, és a szélét ráhajtva csavarjuk fel. Félhold alakúra hajlítva helyezzük egy nagyobb méretû zománcozott tepsibe, és kenjük meg a tetejét 1 felvert tojással. Végül elõmelegített sütõbe helyezve, közepes tûzön süssük kb. 20 percig, amíg világos pirosra pirul. (Ha éget a sütõ alja, akkor 15 perc után forgassuk át a kifliket.) Lehûlve fogyasszuk. Elõtte azonban szórjuk meg a tetejét vaníliarúddal átitatott szõlõcukorral. Hûtõszekrényben nem szabad tárolni. Polietilénzacskóba se tegyük, mert ennek a tésztának nem árt, ha kiszárad. A fenti mennyiségbõl 16 db sütemény lesz.
A magyar asztal méltán világhírû desszertkülönlegessége a rétes, amely mézes töltelékkel elkészíthetõ úgy is, hogy gyakori fogyasztása sem veszélyezteti az egészséget. Más süteményekkel szemben a rétes nagy elõnye még, hogy tészta alig van benne, így nem fenyeget bennünket az elhízás veszélye sem. Ma már kevés háziasszony van, aki vállalkozik rétestészta nyújtásra — a jelenlegi alacsony sikértartalmú lisztjeink ezt nem is igen teszik lehetõvé — az élelmiszerboltokban kapható gyári réteslapokból azonban elfogadható minõségû rétest csinálhatunk az alábbi módon. Egyébként újabban már házi készítésû réteslaphoz is hozzá lehet jutni a piacokon. Ez a rollniba csavart 10 darabos réteslap drágább ugyan, mint a gyárilag elõállított hajtogatott változat, de összehasonlíthatatlanul jobb az íze, és ropogósabbra sül. Mellesleg nagyobb áruházak hûtõpultjain is fellelhetõ néha ez a réteslap, de drágábban kínálják, mint a piaci árusok, és nem olyan friss. Ha nem tudjuk egyszerre felhasználni mind a tíz lapot, a maradékot tegyük a mélyhûtõbe, mert így felbontva is sokáig eltartható. A kiszáradás elkerülése érdekében azonban a zacskó száját ragasszuk le. Amennyiben a lapok nem elég lisztesek, akkor tegyünk közéjük egy–egy tiszta konyharuhát és úgy csavarjuk fel, mivel így nem ragadnak össze a felengedés során. A mélyhûtõbõl óvatosan vegyük ki, mert ha fagyott állapotban megnyomkodjuk, pozdorjává törik.