A feldarabolt zöldpaprikát fedõ alatt, gyakran megkeverve negyedóráig pároljuk, só, olaj és hagyma nélkül. Utána tegyük rá az arányos mennyiségû (egyharmadnyi) paradicsomot félbevágva, és addig fõzzük, amíg szétesik, majd forrón töltsük szélesszájú, fémfedelû kis patentüvegekbe. Elõtte az üvegeket állítsuk fémtálcára, nehogy elrepedjenek, és kisebb adagokban töltsük meg õket. Ezt legcélszerûbb egy porcelán kávéscsészével végezni. Annak érdekében, hogy a lecsó ne csepegjen az üvegek oldalára, tartsunk a csésze alá egy kistányért. (Amennyiben nincs festetlen fémtálcánk, öntsünk egy ujjnyi meleg vizet a tepsibe, és ebbe állítsuk az üvegeket.) Utána borítsunk rájuk elõre felvágott, és forralás útján csíramentesített vízbe mártott celofándarabkákat. A felsõ, száraz felületükre szórjunk késhegynyi nátrium–benzoátot, majd csavarjuk rá szorosan a fémtetõket. A nedvesítés legcélszerûbb módja, hogy egy sterilizált vízzel teli tányért magunk mellé teszünk, és rádobjuk a celofándarabkát. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy az üvegeink abszolút tökéletesen zárnak, akkor lefedés elõtt öntsünk a lecsó tetejére kevés finomított étolajat, hogy ne keseredjen meg.
A meleg üvegeket tegyük egy félbehajtott tollpaplannal kibélelt kosárba vagy karosszékbe, és egy nagyobb párnával hézagmentesen zárjuk le. Az esetleges szennyezés elkerülése érdekében a paplanra terítsünk rá egy konyharuhát, az egyik felére helyezzük az elõzõleg körös–körül letörölgetett üvegeket, a törülközõ másik felét pedig hajtsuk rájuk. Ha csupán néhány üveget kívánunk gõzölni, ezt elvégezhetjük hûtõtáskában is. A hõszigetelõ szárazgõzbõl csak akkor vegyük ki, amikor már teljesen lehûlt. A lezárt üvegeket hûvös, száraz helyen tároljuk. A felbontott üveg hûtõszekrényben kb. 1 hétig tárolható. Lecsót lehetõleg augusztus közepén tartósítsunk, mivel az õszi paprika már kesernyés ízû. A konzerválásra szánt lecsóba nem kerülhet egyetlen hibás paprika vagy túlérett, felpuhult paradicsom sem, mert ettõl megromlik az egész. Mosás elõtt mind a paprika, mind a paradicsom csutáját tördeljük ki, mivel a tökéletes tisztíthatóság tovább csökkenti a romlásveszélyt. Az üvegek beszerzése illetve tisztításhoz való elõkészítése során jó tudni, hogy 1 kg paprikából és egyharmad kilogramm paradicsomból min. 1,1 liter lecsó várható. Egy átlagcsaládnak a különféle pörköltekhez és egyéb ételekhez kb. 10 liter lecsóra van szüksége évente. Ehhez 9 kg paprikát és 3 kg paradicsomot kell vásárolni. Ha ezt a mennyiséget egyszerre akarjuk eltenni, akkor erre a célra be kell szerezni egy 25 literes zománcozott fazekat, fedõvel együtt. (Amennyiben a fazék vékony falú, tegyünk alá lángterelõt, különben leég a paprika.)
A szójatepertõnek az eddig leírtaknál sokkal szélesebb körû a felhasználási lehetõsége, mert ha a kész tepertõrõl az olajat leöntjük, és normál méretû tárcsával ellátott húsdarálón melegen ledaráljuk, akkor olyan alapanyagot kapunk, amely tökéletesen kiváltja a darálthúst. Húspótlóként ezt a masszát bármilyen ételbe beletehetjük, amelyhez darálthúst írnak elõ, és ha nem mondjuk meg elõre, akkor még a legmegrögzöttebb húsevõk sem fogják észrevenni, hogy az eléjük tett étel nem valódi húsból készült. Ebben az esetben azonban többnyire nem szükséges a szójakockát ropogósra pirítani. Mivel a félig megpirított szója kevesebb olajat szív magába, 10 dg szójakockához elegendõ 1 dl olaj is. A szóját most is élénk tûzön süssük, mert ha kiszárítjuk, akkor taplószerû és kérges lesz.
Amennyiben sürgõsen szükségünk lenne szójás alapanyagra, az áztatóvizet forraljuk fel, öntsük a szójakockára, keverjük bele a fûszerkeveréket, és fedõ alatt hagyjuk ázni, amíg megdagad. Ha a beáztatott szójakockát valamilyen oknál fogva a tervezett idõpontban nem tudjuk felhasználni, akkor tegyük a mélyhûtõbe, a szója ugyanis jól bírja a fagyasztást. Szobahõmérsékleten ne tároljunk hõkezeletlen szóját, mert a vízben levõ baktériumoktól néhány óra múlva erjedésnek indul, és megsavanyodik. Mivel a hús és a szárított szójakészítmények között jelentõs fajsúlykülönbség van, és a szójának jóval nagyobb a telítõértéke, mint a húsé, ezért szójakockából az elõírt húsmennyiség súlyának az ötödét használjuk. Ennek alapján szójás készítményeinknél személyenként átlag 2,5–3 dg szójakockával számolhatunk. Az ízhatás fokozása érdekében a húspótló szójamasszához keverhetünk pirított gombát is. Ezzel a módszerrel nagyon finom hústalan töltött káposztát készíthetünk az alábbi módon.