Elõször 1 evõkanál liszthez adjunk annyi olajat, amennyit felvesz, és hevítsük habzásig. (A rántást nem addig kell sütni állandó kevergetés mellett, amíg kifehéredés után színesedni kezd, hanem csak jól át kell forrósítani, pirítani nem szabad.) Ezután vegyük le az edényt a tûzrõl, hagyjuk langyosra hûlni, majd tovább kevergetve engedjük fel 1,4 liter paradicsom ivólével. Adjunk hozzá fél mokkáskanál sót, és 8 dg mézet. Tegyünk bele fél diónyi vöröshagymát, és egy szál elõzõleg megmosott zellerzöldet. 5 percig forraljuk, hogy besûrûsödjön. Ezt a kíméletes berántási módszert más esetekben is célszerû alkalmazni, mivel nem lesz tõle sem kozmás, sem lisztízû az étel. Kiadósabb lesz a leves, ha 6 dg (2 púpozott evõkanál) megmosott rizst is teszünk bele. Ebben az esetben addig kell fõzni, amíg a rizs megpuhul, és idõnként keverjük meg, nehogy a rántás leégjen. Amennyiben túl sûrû a paradicsomlé, akkor a rizzsel együtt adjunk hozzá egy kis vizet is. Ugyancsak jóízû paradicsomlevest készíthetünk daragaluskával vagy tésztával dúsítva. Ha másnapra is hagyunk belõle, akkor a tésztát ne fõzzük bele a levesbe, mert megdagad és elázik. Amennyiben az újbóli melegítés során a leves besûrûsödne, vízzel hígítsuk fel, és forraljuk össze a levesbetéttel. Melegen tálaljuk. Hûtõszekrényben tároljuk.
A rántás készítéséhez hasonlóan mindjárt az elején célszerû megjegyezni azt is, hogy ha nem áll rendelkezésre az elõírt méretû vöröshagyma, akkor a nagyobb fejbõl ne vágjuk le a szükséges mennyiséget, mert ez fõzés közben darabokra hullik, és nem tudjuk maradéktalanul eltávolítani a levesbõl. Sokkal jobban járunk, ha a megtisztított vöröshagymáról lefejtünk egy–két réteget, és az elõírt mennyiségnek megfelelõ gömbhéjszerû hagymaréteget adjuk az ételhez. A továbbiakban kezdõ háziasszonyok számára gondot okozhat a vöröshagyma aprítása is. Ennek legcélszerûbb módja, hogy a héjától megtisztított fejet kettévágjuk, és ráfektetjük a vágódeszkára. Utána egy sima élû éles késsel vágjuk fel max. 2 mm vastag szeletekre. A kést függõlegesen mozgassuk, hogy a hagymaszeletek ne szóródjanak szét. Végül fordítsuk el a felvágott hagymafejet, és az ujjainkkal összeszorítva, keresztben is szeleteljük fel. (A profik nagyméretû szakácskést használnak erre a célra, mivel ezzel villámgyorsan metélhetõ minden zöldség.) Univerzális V–gyaluval egyszerûbben is elvégezhetõ ez a mûvelet, de a jelenlegi típusok nagyon durvára aprítják a hagymát. Ha csak fél diónyit ír elõ a recept, akkor ne tisztítsuk meg az egész fejet, hanem a felét héjastól és a vágott felülettel lefelé fektessük egy befõttesüveg fedelébe, és tegyük a hûtõbe. Egyébként a félbevágott citrom is így tartható el legtovább fonnyadás nélkül.
Nyáron célszerûbb a paradicsomlevest friss paradicsomból készíteni, mert ily módon finomabb és vitaminokban gazdagabb levest kapunk. A nyers, kézzel szétzúzott paradicsomot fõzzük fel, és ha a héja már levált, passzírozzuk át, majd hígítsuk fel 50 %–nyi vízzel. Az így kapott levet (hígítás nélkül) töltött paprika készítéséhez is felhasználhatjuk. Ügyeljünk arra, hogy a paradicsomlevet nem lehet forrón a rántásra önteni, mert ettõl megcsomósodik. Akkor járunk el a leghelyesebben, ha a hígítás céljára szolgáló vízzel engedjük fel a rántást, és csak ezután öntjük rá a sûrû paradicsomlevet. A puha, lédús paradicsomot célszerûbb nyersen átpasszírozni, így több vitamin marad benne. A házilag készített paradicsomlé tartósítva télen is igen elõnyösen használható. Ebben az esetben az átpasszírozott levet forraljuk 5 percig, és töltsük nagyobb méretû, csavaros fedelû üvegekbe, majd a Lecsókonzerválásnál illetve a dzsemeknél leírt módon szárazgõzben tartósítsuk. Ajánlatos kilogrammonként egy szál zellerlevelet vagy lestyánt is belefõzni, így télen már nem kell szárított fûszerekkel ízesíteni.
A beszerzésnél jó tudni, hogy 1 liter sûrû paradicsomlé elõállításához kb. 1,2 kg nyersen kipasszírozott lédús paradicsom szükséges. Elõfõzést igénylõ keményebb paradicsomnál ez az érték kb. 1,3 kg. Befõzés céljára ne vásároljunk kemény húsú étkezési paradicsomot, mivel ez a fajta csak salátákba használható. A friss fogyasztásra szolgáló hosszúkás Lucullust teljesen érett állapotban sem lehet nyersen átpasszírozni, és jóval kevesebb lé nyerhetõ ki belõle, mint a nagy szemû, gömbölyû fajtákból. A konzervált paradicsomléhez ne adjunk vizet, hanem a felhasználás során hígítsuk fele mennyiségû vízzel ivólé sûrûségûre. A rostos paradicsomlevet nyersen, italként is fogyaszthatjuk. Érdekességként megemlíthetõ még, hogy a botanikusok szerint a paradicsom gyümölcs, csak mi zöldségként használjuk.
Mind paradicsomlevest, mind töltött paprikát 15, illetve 20 százaléknyi sűrített paradicsomból is készíthetünk vízzel felengedve, de ez költségesebb, mint az ivólébõl készült változat, és a besûrítéssel járó hosszabb hõkezelés következtében nem is olyan finom. Paradicsomlevesnél a 20 dekagrammnyi sûrített paradicsomot a langyosra hûlt rántáshoz adjuk, és ezt követõen keverjük hozzá lassan a hígítás céljára szolgáló 1,2 liternyi vizet.