80 dg frissen szedett borsót fejtsünk ki. Tegyünk hozzá 2–3 db (kb. 5 dg) kisebb méretû, elõzõleg megtisztított és vastag szeletekre vágott primõr sárgarépát. Az egészet mossuk meg, és egy zománcozott edényben 1 evõkanál étolajon dinszteljük kb. 5 percig, 1 mokkáskanál barna cukor és 1 púpozott kávéskanál só hozzáadásával. Utána engedjük fel 1,2 liter vízzel. Egy kis csokor petrezselymet mossunk meg, felsõ leveleit vágjuk le, aprítsuk fel, és tegyük félre. A maradék részbe csavarjunk bele 1 gerezd primõr fokhagymát, és fehér cérnával kötözzük össze, majd tegyük a levesbe. Fedõ alatt fõzzük max. 15 percig, amíg a borsó megpuhul. (A primõr borsót csak addig kell fõzni, amíg a hõkezelés következtében megráncosodott szemek felülete kisimul.) 1 púpozott evõkanál liszthez adjunk annyi olajat, amennyit felvesz, és élénk tûzön habzásig hevítve készítsünk belõle rántást. Szórjunk bele az elõzõleg apróra vágott petrezselyemlevelet, majd a tûzrõl levéve tegyünk hozzá fél mokkáskanál fûszerpaprikát. Hagyjuk langyosra hûlni, majd állandó kevergetés mellett engedjük fel annyi hideg vízzel, hogy tejszín sûrûségû legyen. Ezután rántsuk be vele a levest, azaz folyamatos keverés mellett lassan öntsük a rántást a levesbe, és forraljuk kb. 5 percig. Ha kész, vegyük ki belõle a petrezselyemcsomót. Melegen, csipetkével tálaljuk. Hûtõszekrényben tároljuk. Ha másnapra besûrûsödne, adjunk hozzá egy kis vizet, és forraljuk fel. A csipetkét mindig a tálalásnál tegyük a levesbe, mert ha elõre belefõzzük, megdagad és elázik.
Az ínyencek számára érdemes megemlíteni, hogy levesnek a lisztes állagú borsófajták a legízletesebbek. A zsenge borsó egyébként sohasem telt, és a hüvelye élénkzöld. A sárguló hüvelyû öregedõ borsót már ne vegyük meg, mert ízetlen, és nem lehet puhára fõzni. A ráncos hüvelybõl kifejtett túlérett szem annál keményebb lesz, minél tovább fõzzük. Ne vásároljunk kifejtett borsót se, mert ennek a minõsége ellenõrizhetetlen. Fõleg piacon gyakran elõfordul, hogy az öregedõ termést kifejtve árulják, hogy a hüvelye ne árulkodhasson a minõségérõl. A régi fajta velõborsó hamarabb puhul, ezért max. 10 percig fõzzük, és széles, húsos hüvelye miatt 1 kilogrammot vásároljunk belõle. A hozzáadott cukor mennyiségét is csökkentsük, mert ez a ma már meglehetõsen ritka, de különleges állagú fajta nagyon édes. Hibridizálatlan velõborsót jobbára csak a piacokon találunk, mert ez a kései fajta igen kényes, ezért csak a kistermelõk foglalkoznak a termesztésével. A hibridizált velõborsók közül kiemelkedõ íze van a magyar nemesítésû “Zsuzsi” borsónak. A velõborsónál jóval korábban érnek a nagyüzemi termesztésre is alkalmas kifejtõborsók. Ezek közül legismertebb és legfinomabb a francia eredetû Petit provencal, vagy ahogy nálunk a népnyelv nevezi, a “petiborsó” és annak egy újabb változata, a “Rajnai törpe”. Ismeretes még a cukorborsó, ami a velõborsóhoz hasonlóan meglehetõsen édes, a legfõbb tulajdonsága azonban az, hogy egészen zsenge állapotban (a szemek kifejlõdése elõtt) a hüvelye is fogyasztható.
Megemlíthetõ még a csicseriborsó, ami csak kinézetre borsó, ízét és hosszú fõzési idejét tekintve inkább a szójababhoz hasonlít. A zsenge csicseriborsóból készült leveshez 60 dg zölden leszedett hüvely szükséges. Vásárláskor a primõr sárgarépa zöldjét távolíttassuk el a kereskedõvel, mert kevesebb helyet foglal. A levelek sem vonják el a tápanyagot a gyökérbõl, így tovább megtartja a frissességét. Ha kénytelenek vagyunk a primõr répát néhány napig tárolni, akkor felhasználás elõtt áztassuk hideg vízbe, hiszen fonnyadtan nem lehet tisztítani.
Még finomabbá tehetjük a levest, ha a zsenge borsó hüvelyét kifejtés után alaposan megmossuk, és 1,3 liter vízben 10 percig fõzzük, majd ezzel a lével engedjük fel a borsót. Ennek legegyszerûbb módja, hogy a héjat tartalmazó fazék fedelét kissé félrehúzzuk, és a levét ráöntjük a megdinsztelt szemekre. Kifejtés elõtt tisztítsuk meg (kacsozzuk le) a hüvelyeket. (A hüvely végérõl csípjük le a szárvéget, és vele együtt húzzuk le a “cérnáját” is.) Ügyeljünk arra, hogy csak a kiskertekben termelt, permetezőszer–mentes borsó héját szabad megfőzni. Télen konzervborsóból is készíthetünk levest. Ebben az esetben nincs szükség dinsztelésre. Öntsük az elõfõzött borsót egy zománcozott edénybe, egészítsük ki a levét 1 literre, és forraljuk fel. Utána rántsuk be a fentiekben leírt módon. Ha sárgarépát is teszünk bele, akkor elõzõleg a borsó levében fõzzük puhára. Mivel a konzervborsó gyárilag fûszerezve van, ezért a hozzáadandó só és cukor mennyiségét kóstolás útján állapítsuk meg. Ízesítõként mélyhûtött vagy szárított petrezselymet használhatunk.
A zöldborsó házilagos tartósítása nem könnyû feladat. A még zsenge borsót 5 percig annyi sós vízben fõzzük, amennyi ellepi, majd a levével együtt töltsük fémtálcára állított csavaros fedelû üvegekbe. Utána a Reszelt alma tartósításánál leírt módon helyezzük az üveget gõzölõ fazékba, és meleg vízzel felöntve lassan forraljuk 1 órán keresztül. Végül hagyjuk a fazékban kihûlni, majd 2–3 naponként még kétszer dunsztoljuk ki. Az utángõzölést nem lobogó, hanem szintén gyöngyözõ vízben, és legalább fél óráig végezzük. Kemény, lisztes borsóval már ne kísérletezzünk, mivel könnyen romlik. Ha a dunsztolást nagynyomású fõzõfazékban végezzük, akkor egyszeri hõkezelés is elegendõ. A gõzölés idõtartama sípolástól számítva max. háromnegyed óra. Az üvegeket ebben az esetben is a lezárt fazékban hagyjuk kihûlni. A zsenge borsót mindig reggel szedjük, mert a délutáni meleg hatására más zöldségekhez hasonlóan a borsóban is megindul egy sajátos erjedési folyamat, ami károsan befolyásolja az eltarthatóságát.
Ennek az eljárásnak nagy hátránya, hogy a hosszú ideig tartó hõkezelés következtében nem csak a borsó enzimjei, hanem a teljes C–vitamin–tartalma is megsemmisül. Ezért ha módunkban áll, akkor a borsót és egyéb zöldségeket, valamint a könnyen romló gyümölcsöt gyorsfagyasztás útján tartósítsuk, és mélyhûtõben tároljuk. A blansírozás következtében a mirelit zöldség hamarabb puhul, ezért kb. 5 perccel kevesebb ideig fõzzük. (A borsót fagyottan tegyük a megdinsztelt répákra, de elõtte szûrõkanálba öntve hideg vízzel öblítsük át.) Aki télen is élvezni szeretné a zsenge borsó kifõtt héjának az ízét, valamint a primõr sárgarépának, a friss petrezselyemnek és az új fokhagymának a pótolhatatlan zamatát, készételként tartósítsa ezt a levest. Az elõre készített borsóleves héjára csak 0,8 dl vizet öntsünk, majd készre fõzve rakjuk a gyorsfagyasztóba. A fagyasztásnál semmi mást nem kell tenni vele, mint 0,5 liter vizet hozzáadva felforralni.
Amennyiben nem rendelkezünk fagyasztószekrénnyel, vagy nem kedveljük a mirelit termékeket, akkor célszerûbb a konzervborsót boltban megvásárolni. A konzervipar ugyanis a tartósítani kívánt zöldség és gyümölcs gõzölését nagynyomású autoklávokban végzi. Ezekben a zárt edényekben a háztartási nagynyomású fõzõfazekakkal ellentétben nem 110, hanem 150–160 °C–on történik a sterilizálás, így jóval kevesebb ideig tart a folyamat és hatékonyabb is. Ilyen magas hõmérsékleten ugyanis a legellenállóbb baktérium is rövid idõ alatt elpusztul anélkül, hogy agyonfõznék a nyersanyagot. Természetesen az ily módon kezelt borsónak is jelentõs mértékben károsodik a C–vitamin–tartalma, de a rövidebb gõzölési idõ miatt jobb íze van, mintha házilag konzerválnánk.