4 személyre már fél tojásból is készíthetünk csipetkét. 1 egész tojást verjünk fel, vegyük ketté, és a maradékhoz keverjünk egy csipet sót, valamint 1 kávéskanál vizet. Utána adjunk hozzá annyi lisztet, amennyit felvesz, gyúrjuk kemény tésztává, majd lencsényi méretű darabokra csipkedjük el. Amennyiben szükséges keverjünk hozzá egy kis lisztet, hogy ne ragadjon össze. Előtte alaposan lisztezzük be az ellapított tésztát is, így kevésbé fog ragadni. Ha nem túl formás a csipetkénk, akkor kézzel néhányszor forgassuk meg a tálban, hogy gömbölyödjön. Közben 1 liter vizet forraljunk fel, adjunk hozzá 1 evőkanál étolajat, tegyük bele az apró darabokra szaggatott tésztát, jól keverjük meg, és fedő nélkül főzzük kb. 5 percig, amíg puhára fő. Végül tésztaszűrő kanálba öntve szűrjük le, majd hideg vízzel öblítsük át, és adjuk a leveshez. Hűtőszekrényben tároljuk. 1 egész tojásból is készíthetünk csipetkét, mert a maradék mélyhűtőben sokáig eltartható. A tárolás legcélszerűbb módja, hogy lazán egy befőttesüvegbe töltjük, és fémfedéllel lezárjuk. A felengedett csipetke újra már nem fagyasztható, mert megikrásodik. Ha nem tudjuk a teljes mennyiséget elfogyasztani, akkor érdemesebb a Főtt tésztánál leírt módon kiszárítani. A szárított csipetkéből személyenként 1 csapott evőkanálnyit kell használni. A kézzel történő csipetkekészítés meglehetősen hosszadalmas munka, ezért sokan úgy gyorsítják meg, hogy a tarhonyához hasonló módon, káposztareszelőn lereszelik a tésztát, és gömbölyítve kiszárítják. Ez az apró, törmelékszerű hamisítvány azonban nem olyan gusztusos és finom, mint az eredeti változat. A csipetke egyébként jellegzetesen magyar levesbetét. Külföldön csupán a gulyásleves tartozékaként ismerik, pedig más levesekben is igen ízletes.