4 személyre már fél tojásból is készíthetünk csipetkét. 1 egész tojást verjünk fel, vegyük ketté, és a maradékhoz keverjünk egy csipet sót, valamint 1 kávéskanál vizet. Utána adjunk hozzá annyi lisztet, amennyit felvesz, gyúrjuk kemény tésztává, majd lencsényi méretû darabokra csipkedjük el. Amennyiben szükséges keverjünk hozzá egy kis lisztet, hogy ne ragadjon össze. Elõtte alaposan lisztezzük be az ellapított tésztát is, így kevésbé fog ragadni. Ha nem túl formás a csipetkénk, akkor kézzel néhányszor forgassuk meg a tálban, hogy gömbölyödjön. Közben 1 liter vizet forraljunk fel, adjunk hozzá 1 evõkanál étolajat, tegyük bele az apró darabokra szaggatott tésztát, jól keverjük meg, és fedõ nélkül fõzzük kb. 5 percig, amíg puhára fõ. Végül tésztaszûrõ kanálba öntve szûrjük le, majd hideg vízzel öblítsük át, és adjuk a leveshez. Hûtõszekrényben tároljuk. 1 egész tojásból is készíthetünk csipetkét, mert a maradék mélyhûtõben sokáig eltartható. A tárolás legcélszerûbb módja, hogy lazán egy befõttesüvegbe töltjük, és fémfedéllel lezárjuk. A felengedett csipetke újra már nem fagyasztható, mert megikrásodik. Ha nem tudjuk a teljes mennyiséget elfogyasztani, akkor érdemesebb a Fõtt tésztánál leírt módon kiszárítani. A szárított csipetkébõl személyenként 1 csapott evõkanálnyit kell használni. A kézzel történõ csipetkekészítés meglehetõsen hosszadalmas munka, ezért sokan úgy gyorsítják meg, hogy a tarhonyához hasonló módon, káposztareszelõn lereszelik a tésztát, és gömbölyítve kiszárítják. Ez az apró, törmelékszerû hamisítvány azonban nem olyan gusztusos és finom, mint az eredeti változat. A csipetke egyébként jellegzetesen magyar levesbetét. Külföldön csupán a gulyásleves tartozékaként ismerik, pedig más levesekben is igen ízletes.