30 dg sárgahüvelyû zöldbabot mossunk meg, majd mindkét oldalán szálkátlanítsuk (kacsozzuk le). Ezután vágjuk 0,5–1 centiméteres darabokra, és adjunk hozzá 5 dg elõzõleg megtisztított és felszeletelt sárgarépát. Ebben az esetben a hosszú fõzési idõ miatt a sárgarépát laskára is vághatjuk. Ennek módja, hogy tisztítás után hosszában ketté (ha vastagabb négyfelé) vágjuk, és kb. 3 cm hosszú darabokra szabdaljuk. Fél diónyi vöröshagymát metéljünk apróra, szórjunk rá egy csipet sót, és 1 evõkanál étolajon dinszteljük üvegesre. Tegyük hozzá a sárgarépával kevert zöldbabot, és dinszteljük még pár percig. Utána öntsünk rá 1,3 liter vizet, adjunk hozzá 1 kávéskanál sót, dobjunk bele 1 gerezd fokhagymát, és fedõ alatt fõzzük kb. fél óráig, amíg a bab megpuhul. 1 evõkanál liszthez öntsünk annyi olajat, amennyit felvesz, és élénk tûzön habzásig hevítve készítsünk belõle rántást. Szórjunk bele egy kis csokor apróra vágott petrezselymet, és ha már átsült, vegyük le a tûzrõl, majd adjunk hozzá fél mokkáskanál fûszerpaprikát. Hagyjuk langyosra hûlni, majd állandó kevergetés mellett engedjük fel annyi hideg vízzel, hogy tejszín sûrûségû legyen. Ezután lassan keverjük a rántást a levesbe, és forraljuk még 5 percig. Amikor kész, vegyük ki belõle a fokhagymát. Melegen, csipetkével tálaljuk. Hûtõszekrényben tároljuk. Ha másnapra besûrûsödne, öntsünk rá egy kis vizet, és forraljuk fel. A csipetkét mindig a tálalás során tegyük a levesbe, mert ha elõre belefõzzük, megdagad és elázik.
Vásárláskor nem árt tudni, hogy a friss zöldbab nem hajlik, hanem törik, a törésfelülete pedig nedvdús és üveges. Télen a Zöldborsólevesnél leírt módon konzervbabból is készíthetünk zöldbablevest. Ebben az esetben csak a vöröshagymát dinszteljük. Nyáron még finomabbá tehetjük, ha kevés fejtett babot is fõzünk bele. Ennek legegyszerûbb módja, hogy a már szemesedõ hüvelyeket kifejtjük, és az összevágott zsenge zöldbabhoz keverjük. A visszamaradó héjat dobjuk el, mert már szálkás, ehetetlenül rágós.
A fel nem használt zöldségek aromatartó mûanyag dobozba vagy polietilénzacskóba rakva, hûtõszekrényben sokáig eltarthatók. Ha nem hûtõben tároljuk, akkor ne mossuk meg még akkor sem, ha nagyon földesek, mert a vízben levõ baktériumoktól romlásnak indulnak. A pincével rendelkezõk homok közé rétegelve is raktározhatják a répákat. Erre a célra mindig friss homokot használjunk, mivel a tavalyról maradt sok penészgombát tartalmaz. Ha a pince nedves, akkor száraz homokot szerezzünk hozzá, ha viszont száraz a levegõje, akkor nyirkos legyen a homok, különben a répák megfonnyadnak. Havonta egyszer ajánlatos a készletet átvizsgálni, mert ha valamelyik elkezd romlani, az összes többi megrothad tõle. A gyökérzöldségeket soha nem szabad lombozattal együtt tárolni, mivel a levél kiszívja a répából a nedvességet és a tápanyagot, amitõl hamar megfonnyadnak. A zöldjét ne vágjuk, hanem csavarjuk le, mert így kisebb a kiszáradás veszélye.
Amennyiben a leszakított levelekre szükségünk van (pl. zellerzöldje, petrezselyem), akkor állítsuk egy pohár vízbe, és úgy tegyük a hûtõbe. Ha nem a zöldség gyökerét fogyasztjuk, hanem a virágát vagy a termését (pl. brokkolinál, karfiolnál), akkor éppen ellenkezõleg kell eljárnunk. A felül elhelyezkedõ kelvirág ugyanis még egy darabig táplálkozni tud az alatta levõ levelekbõl, így ezeket a zöldségeket szárral és levéllel együtt tároljuk. Vigyázzunk azonban a brokkolival, mivel ez az ehetõ virág nagyon hamar kinyílik, besárgul, így ajánlatos még a beszerzés napján feldolgozni. A tél elmúlta után már célszerû vermelt sárgarépát, karottát (mini sárgarépa), fehérrépát, pasztinákot, és zellert vásárolni, mert a felmelegedés hatására a pincében tartott zöldség egyre fonnyadtabb és ízetlenebb lesz. A téli hónapok alatt föld alá vermelt zöldséget a szabad levegõn tárolttal ellentétben nem szokták megmosni, hanem többnyire földesen árulják, és a fonnyadásnak a legcsekélyebb jele sem látható rajta.