40 dg friss, fehér karfiolt zöldjétõl megszabadítva szedjünk szét rózsáira, folyóvízben mossuk meg, és vágjuk kisebb darabokra. A torzsáját vastagon hámozzuk meg, és felszeletelve azt is adjuk hozzá. Szórjunk rá 2 dg (1 evõkanál) elõzõleg megmosott rizst, és egy zománcozott edényben 1 evõkanál étolajon dinszteljük pár percig. Utána öntsünk rá 1,2 liter vizet, tegyünk bele 1 mokkáskanál sót, és fedõ alatt fõzzük kb. 15 percig, amíg a karfiol megpuhul. Ekkor 1 evõkanál liszthez adjunk annyi olajat, amennyit felvesz, és élénk tûzön habzásig hevítve készítsünk belõle rántást. Szórjunk bele egy kis csokor apróra vágott petrezselymet, majd a tûzrõl levéve tegyünk hozzá fél mokkáskanál fûszerpaprikát. Hagyjuk langyosra hûlni, majd állandó kevergetés mellett engedjük fel annyi hideg vízzel, hogy tejszín sûrûségû legyen. Ezután rántsuk be vele a levest, szórjunk rá 1 mokkáskanál Vegetát, és forraljuk még kb. 5 percig. Melegen tálaljuk. Hûtõszekrényben tároljuk. Ha másnapra besûrûsödne, öntsünk hozzá egy kis vizet, és forraljuk fel. Sokan tejfölösen szeretik ezt a levest. Ebben az esetben tálalás elõtt forraljunk bele 0,5 dl, elõzõleg simára kevert tejfölt. A leves sózásánál vegyük figyelembe, hogy a Vegeta és más ételízesítõk eltérõ mennyiségû sót tartalmaznak. Ezen a módon nem csak karfiolból, hanem 30 dg brokkoliból is ízletes levest készíthetünk. Nyáron még finomabbá tehetjük mindkét levest, ha belefõzünk 1 zöldpaprikát, és 1 kisebb paradicsomot is. Télen kevés paprikakrémmel és paradicsompürével pótolhatjuk a nyári zamatokat. A természetes ízek kedvelõi a Vegetát el is hagyhatják.
Télen a fehér színû csöves paprika helyett nyersen tartósított hegyes paprikát is használhatunk, ami alufóliába csavarva, és egy hûvös, sötét helyen tárolt dobozba rakva hónapokig eltartható. Mielõtt fényes oldalával kifelé fordított alufóliába göngyölnénk, óvatosan törjük ki a szárát, ügyelve arra, hogy a magháza ne szakadjon be. Ha a dobozba nagyobb mennyiséget rakunk, akkor az egyes rétegeket újságpapírral válasszuk el egymástól. Időnként finoman megnyomkodva válogassuk át a becsomagolt paprikákat, nehogy egy fertõzött, megpenészedett példánytól a többi is megromoljon. Amennyiben elõzõleg megázott, akkor csomagolás elõtt feltétlenül töröljük szárazra. Ha nem rendelkezünk éléskamrával, tegyük a hûtõszekrény alsó, zöldséges fiókjába. Egyébként így még tovább eltartható a nyers paprika. Csak a frissen leszedett, zöld színű hegyes paprika tartósítható ily módon. Ugyancsak sokáig megmarad a kemény és nem egészen érett Lucullus paradicsom, ha egy befõttesüvegbe rakva annyi étolajat öntünk rá, hogy ellepje, és légmentesen lezárva, száraz, hûvös helyen tároljuk. Amennyiben a félérett paradicsomot elõzõleg tisztára töröljük, akkor a visszamaradó olajat nyugodtan használhatjuk fõzéshez is. A konyhakerttel rendelkezõk oly módon is kinyújthatják a paradicsomszezon idejét, hogy a be nem érett zöld paradicsomot nem hagyják kint elpusztulni, hanem még a fagy beállta elõtt szárastól levágják a tõrõl, és hûvös, száraz helyen felakasztva érlelik. A zöld szárban ugyanis elegendõ nedvesség van ahhoz, hogy a kifejlett, de még zöld bogyókat megérlelje. Így a folyamatos kényszerérés következtében még 2–3 hónapig biztosíthatjuk paradicsomszükségletünket. Vigyázat! A tartósítani kívánt paradicsomot és paprikát nem szabad megmosni! Ha gyorsfagyasztott paprikát és paradicsomot használunk, akkor még felengedés előtt dobjuk a levesbe.