70 dg sárga hüvelyû zsenge zöldbabot mossunk meg, majd mindkét oldalán szálkátlanítsuk (kacsozzuk le). Ezután ferdén metéljük 1–1,5 centiméteres darabokra. Fél diónyi vöröshagymát vágjunk apróra, és 1 evõkanál étolajon dinszteljük üvegesre. Tegyük hozzá a feldarabolt zöldbabot, és dinszteljük még pár percig. Utána engedjük fel annyi vízzel, hogy éppen ellepje, adjunk hozzá 1 kávéskanál sót, reszeljünk bele 1 gerezd fokhagymát, és fedõ alatt fõzzük kb. fél óráig, amíg megpuhul. (Az ínyencek friss tárkonylevelet is tehetnek bele, ettõl pikánsabb lesz az íze.) Végül a Zöldborsófõzeléknél leírt módon rántsuk be, de petrezselymet ne tegyünk a rántásba. Télen a konzervált zöldbabot öntsük a dinsztelt vöröshagymára, egészítsük ki a levét annyi vízzel, hogy a babot félig ellepje, reszeljük rá a fokhagymát, és rántsuk be. Ha szükséges, adjunk még hozzá egy kis sót is. Érdekes, hogy Nyugat–Európában szinte kizárólag a zöld hüvelyû babfajtákat termesztik, nálunk viszont mindenki a sárga hüvelyût keresi.
A zöldborsónál kevésbé kényes zöldbabot házilag is könnyen tartósíthatjuk. A megtisztított és feldarabolt zsenge zöldbabra szórjuk rá az elõírt mennyiségû sót, és annyi vízben, hogy majdnem ellepje, fõzzük 15 percig. Utána a levével együtt töltsük fémfedelû csavaros üvegekbe, és a Reszelt alma téli tartósításánál leírt módon nedvesgõzben fél óráig forraljuk. Aki savanyítva szereti ezt a fõzeléket, az a szükséges mennyiségû almaecetet most adja a zöldbabhoz, mert ez növeli az eltarthatóságát. A zöldbabot mindig mosás után szálkátlanítsuk úgy, hogy a két végét bevágjuk, és a kacsot mindkét oldalán végighúzzuk. A megtisztított zöldbabot feldarabolás után újból mossuk meg.
Amennyiben módunk van rá, természetesen ebben az esetben is elõnyösebb tartósítási módszer a mélyhûtõben való tárolás. A zöldbabot tisztítás és feldarabolás után — az elszínezõdés, valamint az édeskés, fagyott íz elkerülése érdekében — 2 percig fõzzük, majd hideg vízzel öblítsük le, és egy tiszta konyharuhára terítve néhány percig hagyjuk szikkadni. Utána megfelelõ adagokban polietilénzacskóba töltve légmentesen zárjuk le, és a gyorsfagyasztó rekeszben fagyasszuk meg. Elõtte azonban golyóstollal írjuk rá a zacskóra, hogy mi van benne, és ha szükséges azt is, hogy miként kell a tartalmát felhasználni. Mellesleg ma már mélyhûtés céljára gyártott speciális polietiléntasakok is kaphatók. Ezeknek a felülete rücskös, hogy ne tapadjanak egymáshoz, és golyóstollal is könnyebb írni rájuk. A mûanyag zacskó lezárásánál ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb levegõ maradjon benne, mert az oxigén sietteti a zöldség C–vitamin tartalmának lebomlását. Ugyanígy kell eljárni a zöldborsó és más zöldségek fagyasztásánál is.
Nyersen, blansírozás nélkül kell azonban fagyasztani a paradicsomot, a spárgát, a meghámozott és legyalult uborkát és az elõzõleg megmosott és megszikkasztott gyümölcsöket. Az egyes zöldségekhez szükséges blansírozási idõ a mélyhûtõszekrény használati utasításában, vagy mirelit termékek elõállításával foglalkozó szakácskönyvekben található meg. Egyébként az oxidáló hatású felületi enzimek elpusztítását végezhetjük gõzölés útján is, így kevesebb tápanyag oldódik ki a zöldségbõl. A forró vízzel történõ blansírozás elõnye azonban, hogy a fõzõvíz a zöldség nitráttartalmának jelentõs részét is kioldja.
Ennek a tartósítási módszernek az alkalmazása során vegyük figyelembe, hogy a zöldségek közül nem fagyasztható a fejes saláta, a kínai kel, a zöldhagyma és a hónapos retek, mert nem õrzik meg eredeti állagukat, felengedés után összeesnek, lottyadttá válnak. Ugyancsak tartózkodjunk a burgonya fagyasztásától, egyrészt mert 0 °C alatt felszaporodik a cukortartalma, amitõl kellemetlen, édeskés íze lesz, másrészt nincs is szükség a tartósítására, mert a krumpli száraz, hûvös helyen egész éven át tárolható természetes állapotában is. Ugyanígy tárolható a vöröshagyma, fokhagyma, karalábé, zeller, fekete retek, sárgarépa, fehérrépa, pasztinák, cékla, fejeskáposzta, kelkáposzta, csicsóka, valamint a teljesen érett patisszon, cukkíni és tök.
A mélyhűtött zöldségeket felhasználás előtt ne hagyjuk felengedni, hanem fagyott állapotban tegyük a főzőedénybe, és ke
zdjük el dinsztelni. Így olyan lesz az étel íze és állaga, mintha frisset használtunk volna. Az élelmiszeripari szakemberek úgy fogalmazzák meg ezt a fontos szabályt, hogy: a mirelit terméket olyan gyorsan kell felmelegíteni, amilyen gyorsan lefagyasztották. Sokan a mirelit zöldségeket szûrõkanálban, hideg folyó vízzel elõbb átöblítik, és csak utána helyezik a fõzõedénybe. Így az édeskés fagyott íz maradékától is megszabadulhatunk. Itt célszerû megjegyezni, hogy a nagyüzemi gyorsfagyasztás során a megfelelõen elõkészített nyersanyagot rövid idõ alatt –45 °C–ra hûtik le, és utána kb. –24 °C–on tárolják. A háztartások számára gyártott fagyasztószekrényekben a mélyhûtés –32 °C–on megy végbe, míg a tárolás kb. –20 °C–on történik. A gyors hõelvonás hatására a víz olyan parányi kristályokban fagy meg, amelyek nem roncsolják szét a sejtfalat, a zöldség és gyümölcs sejtjei épen maradnak. Ha nyersen fogyasztjuk a mirelit termékeket, akkor elõzõ nap rakjuk a normál hûtõtérbe és hagyjuk lassan felengedni, mert így nem lép fel károsodás a sejtfalakban, a vitaminok és az ásványi sók nem folynak ki belõlük. Élelmiszerboltokban vásárolt mirelit készítményeknél legyünk óvatosak, mivel a mélyhûtõ gondolák meghibásodásakor elõfordul, hogy az áru felenged. Ha a polietilénzacskóban túl sok a jégkristály vagy jégdarabok találhatók benne, akkor ne vegyük meg a terméket, mert egyszer már felolvadt, és visszafagyasztották. A szabályszerûen tartósított áru mindig lazán helyezkedik el a tasakban, nem tapad egymáshoz, és a felületét nem lepi el vastag zúzmararéteg.