A spenóthoz hasonló módon készíthetünk fõzeléket a rendkívüli gyógyerejû csalánból is. A mosókesztyûvel szedett friss növényrõl szakítsuk le a leveleket, majd mérjünk ki belõle 40 dekagrammot, és váltott vízben alaposan mossuk meg. Utána a szár nélküli leveleket tegyük egy nagyobb méretû zománcozott fazékba, öntsünk rá 4 dl vizet, és fõzzük 10–15 percig, amíg megpuhul. Közben 2 evõkanál liszthez adjunk annyi olajat, amennyit felvesz, és élénk tûzön habzásig hevítve készítsünk belõle rántást. Vegyük le a tûzrõl, hagyjuk langyosra hûlni, majd keverjünk bele 1 dl tejfölt. Ezután a puhára fõtt leveleket normál méretû tárcsával ellátott mûanyagházas húsdarálón hajtsuk át, a visszamaradt lébe pedig áztassunk be 1 vékony szeletekre vágott zsemlét. A húsdaráló alól elvett kisebb zománcozott edényben melegítsük fel a csalánpürét, adjuk hozzá a jól kinyomkodott zsemlét, szórjunk rá 1 mokkáskanál sót, fél mokkáskanál bazsalikomot, negyed mokkáskanál õrölt borsot, és alaposan összedolgozva forraljuk fel. Végül a megmaradt lével engedjük fel a tejfölös rántást, és adjuk a fõzelékhez. Gyakran megkeverve fõzzük még 5 percig, hogy besûrûsödjön. Melegen, feltéttel tálaljuk. Hûtõszekrényben tároljuk. Ha másnapra besûrûsödne, öntsünk rá egy kis vizet, és forraljuk fel. Zsemle nélkül, salátafõzelékhez hasonló módon is elkészíthetjük a csalánt, de így nem lesz olyan finom és kiadós. Mellesleg a vegetáriánus szakácskönyvekben szép számmal találhatunk olyan recepteket, amelyek a csalánon kívül más gyógynövényeket is ajánlanak fõzelékkészítésre. Ezek közül sok szempontból igen figyelemre méltó a Porcsinfőzelék, ami elõállítható a fentiekhez hasonló módon is.
Egyébként gyógynövényeink közül legintenzívebb vértisztító és vérképzõ hatása a csalánnak van, de magas vastartalma következtében fáradékonyság, kimerültség esetén is igen eredményesen alkalmazható. Ezenkívül csökkenti a koleszterin felszívódását, és magas a C–, B–vitamin, valamint a karotintartalma. Ez a vadon termõ növény a városok gyommentesített parkjain kívül bárhol megtalálható, utak, vasutak mentén vagy vegyi üzemek közelében azonban az erõs szennyezõdés miatt ne gyûjtsük. Legfinomabb és legkevésbé kesernyés ízû fõzelék a májusi és a szeptemberi friss hajtásokból készíthetõ. A megmaradt csalánlevelekbõl jótékony hatású teát vagy fürdõt készíthetünk magunknak a téli hónapokban is, ha mosás után pamutkendõn szétterítve kiszárítjuk. Vigyázzunk, hogy ne tapadjon össze, és ne maradjon sokáig vizes, mert akkor megfeketedik. Arra is ügyeljünk, hogy ne szárastól szedjük, mivel a szárban levõ nedvesség meggátolja a levelek gyors száradását. A feketedés elkerülése végett a szárítást a mosás után azonnal meg kell kezdeni, ezért esõs, borús idõben ne gyûjtsünk csalánt. A szikkasztást többször átforgatva tûzõ napon, de a szárítást már félárnyékos helyen végezzük, mert az erõs napfény kisárgítja a leveleket. A drogot morzsoljuk össze, egy nagy lyukú tésztaszûrõn, vagy egy kisebb lyukú gyümölcsmosó tálon szitáljuk át, és papírzacskóban tároljuk.
A megmaradt csalánt azonban nem csak kiszárítva, hanem nyers állapotban, fõzeléknek is tartósíthatjuk. A megtisztított leveleket a spenóthoz hasonló módon megfõzve és ledarálva, mélyhûtõben vagy szárazgõzben konzerváljuk. Ebben az esetben öntsük a püré tetejére a fõzõlevet is. Tartósításra legalkalmasabb a májusi csalán, mert ennek gyógyhatása a legintenzívebb. Csalánszedés közben ajánlatos nadrágot és hosszú ujjú inget viselni, mert a csupasz bõrfelülettel érintkezõ növény kellemetlen hólyagosodást okoz.