Ugyanúgy készül, mint a Parajfõzelék. A kb. 1,8 kilogrammnyi bordás mángoldot oly módon dolgozzuk fel, hogy mosás után a levelét tépkedjük le a száráról, illetve a vastag fõérrõl. Ezután a darabokra szaggatott mángoldlevelet újból mossuk meg, és a továbbiakban úgy bánjunk vele, mint a spenóttal. Nyáron az alacsony nedvességtartalmú, vastag nyelû mángoldból 1,6 kg, a vékony nyelûbõl 1,4 kg is elegendõ. Tejfölös gombapaprikással vagy tojáspörkölttel fogyasztva érvényesül leginkább az íze. A mángold nyelét ne dobjuk el, hanem pároljuk puhára, és a spárgához hasonló módon használhatjuk. A puhára párolt mángoldnyél kirántva is elkészíthetõ, de vigyázzunk, hogy ne fõzzük túl, mert szétesik. Sokan levest, salátát, sõt rakott ételeket is készítenek a mángoldnyélbõl. Ha darabonként árulják a bordás mángoldot, akkor kb. 30 db kifejlett széles levél felel meg a fenti mennyiségnek. A különlegességek kedvelõi ma már vörös színû bordás mángoldhoz is hozzájuhatnak.
A kiskerttel rendelkezõk idõ elõtt leszedett zsenge mángoldlevélbõl is készíthetnek fõzeléket. Ennek mérete nem nagyobb a spenótnál, és súlyra is ugyanannyi kell belõle. A mángold elõnye a spenóttal szemben, hogy a nyár elején nem magzik fel, hanem tavasztól egészen a fagyokig folyamatosan szedhetõ. Ezt követõen hagyjuk a földben. A mángold egynyári növény ugyan, de ha nem húzkodjuk ki, akkor kora tavasszal még egyszer kihajt, és jóval a mángoldszezon elõtt ellát bennünket friss fõzelék–alapanyaggal. Ezeknek az ajándékleveleknek a leszedését ne halogassuk sokáig, mert ha felmagzik, akkor már mérgezõvé válik. A marharépához hasonló levelû sárga, vagy bordás mángold törpe változata a metélõmángold. Levelei hasonlítanak a spenóthoz, és feldolgozási módja is megegyezik vele. Ennek a fajtának a jellegzetessége, hogy évelõ növény.